Elõbbit az uniós szakzsargonban "növekedési, munkahely-teremtési és versenyképességi partnerségnek", utóbbit pedig szolidaritási mechanizmusnak nevezik. Egyelõre mind a szerzõdések, mind a cserébe járó támogatás mibenléte meglehetõsen kidolgozatlan. Nem világos például, hogy a szolidaritási mechanizmus milyen forrásokból táplálkozna. Diplomaták korábban rámutattak, hogy egyes tagállamok álláspontja az volt, hogy a strukturális reform az adott ország elemi érdeke, nem jár értük "jutalomfalat".

A döntést bejelentõ Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy a szerzõdésbe foglalt reformoknak kiegyensúlyozottaknak kell lenniük, és mindkét félnek el kell fogadnia azokat, így az adott ország is magáénak érezheti, s nem pedig úgy, mintha kívülrõl kényszerítették volna õket rájuk.

Rompuy üdvözölte, hogy a bankunió területén lassan minden a helyére kerül. "Megígértük, hogy decemberre megcsináljuk, és decemberben meg is lett" - magyarázta az egykori belga miniszterelnök, utalva a szerdán az utolsó pillérrõl, a közös bankszanálási mechanizmusról született pénzügyminiszteri megállapodásra. Az Európai Tanács elnöke reményét fejezte ki, hogy a bankunió építõelemei még ebben a ciklusban maradéktalanul a helyükre kerülnek. Külön méltatta, hogy mindezt milyen gyorsan sikerült megteremteni.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke pedig kijelentette: büszkék lehetünk arra, amit elértünk. Mint fogalmazott: kis idõvel ezelõtt még sokan azt mondták volna, hogy ezt ennyi idõ alatt nem lehet létrehozni, most pedig karnyújtásnyira van a végleges rendezés.

"Ez a vég kezdete a bankok közpénzbõl való megmentésében" - jelentette ki a portugál politikus, aki kifejtette, hogy az elmúlt öt évben radikálisan megváltoztak a pénzügyi szektor szabályai, az egységes szanálási mechanizmussal pedig az utolsó építõkocka is a helyére kerül.

Mind Van Rompuy, mind Barroso beszélt arról, hogy az állam- és kormányfõk a közös védelempolitikát is áttekintették. A cél, hogy jobban és gyorsabban tudjunk cselekedni - összegezte a vita lényegét Van Rompuy, felhívva a figyelmet a változó stratégiai környezetre, az új fenyegetésekre, valamint a költségvetések szorító kényszerûségeire.

Arra az újságírói kérdésre, hogy miért kellett öt évet várni, hogy újra napirendre tûzzék a közös védelem ügyét, ha ilyen nagy jelentõséget tulajdonítanak neki, Van Rompuy úgy felelt, hogy közben volt egy gazdasági válság, és olyan sürgõs dolgokat kellett megoldani, mint például az euró fennmaradásának biztosítása.