Ez a nyár is hamar elszaladt; kedden újra becsöngetnek az iskolákban. Nyomdaszagú tankönyvek, még üres füzetek, katonás rendben álló író- és rajzeszközök a fiókban vagy már a táskában, új tornacipõ a kinõtt tavalyi helyett...

Jó esetben már minden készen áll a kezdéshez. A nyárias idõjárás ellenére is...
Látva az árakat, nem sok pénz maradhatott a családi kasszában a nagy bevásárlás után, akkor meg pláne, ha több gyerek iskolatáskáját kellett megtölteni.

Elképesztõ látni, olvasni, hogy egy-egy tankönycsomag akár 30 ezer forintba is kerülhet...

Eszembe jut, hogy kisiskolás koromban – a nyolcvanas évek elsõ felében – két sorozat ugyanolyan tankönyvem volt.

Egyet a suliba kaptam (iskolaotthonos rendszer szerint tanultunk, nem hordtuk haza minden nap a tanszereket), egyet pedig otthonra gyakorolni (továbbá így a szülõk is követni tudták, mit és hogyan tanulunk).

Akkoriban egy átlagos család számára ez nem volt luxus, hiszen olcsók voltak a tankönyvek. Ma pedig már olyan drágák, hogy egyszer is szívja a fogát a szülõ, ha ki kell fizetnie.

Ha egyáltalán ki tudja... Sokan állami segítségre szorulnak (arról persze lehet vitatkozni, hogy mindenki jogosan veszi-e ezt igénybe; ismerve a hazai viszonyokat, aligha), így mindannyiunknak sokba kerül a tanévkezdés, akkor is, ha nincs iskolás gyerekünk.

Persze piacgazdaság van, meg a jövõ záloga... A sok pénzért cserébe csak remélhetjük, hogy a könyvekbõl a tanév végén a sok használat miatt hullanak ki a lapok, s nem már két hét után jelentkezõ minõségi probléma vagy meg nem becsülés miatt.