Tizennyolc felnõtt munkanélküli tanul az ózdi Bolyky Tamás Általános Iskola egyik osztályában. A 14 aluliaktól elkülönített csoportba - ahol ugyanazok a tanárok tanítanak, mint a gyerekekkel foglalkozó osztályokban - többek között egy 59 éves férfi és egy négy gyermekes, 22 éves apa is jár. Az ehhez hasonló osztályok száma várhatóan megugrik, ha az Országgyûlés elfogadja azt a törvényt, amely megszigorítaná a segélyekhez történõ hozzáférést. A januártól életbe lépõ jogszabály szerint a 35 év alatti munkanélküliek csak akkor kaphatnának segélyt, ha rendelkeznek általános iskolai végzettséggel.

Kettéosztják a segélyen élõket

A törvényjavaslat másik újdonsága az, hogy a segélyre jogosultakat az alapján osztanák két csoportra, hogy alkalmasak-e a munkára vagy sem. Ha a helyi jegyzõ, a törvényben leírtak alapján úgy ítéli meg - egészségi állapot, szociális helyzet, életkor -, hogy a segélyen élõ munkávégzésre alkalmas, akkor nem segélyt kapna, hanem közfoglalkoztatásban kéne részt vennie. Ez olyan, az önkormányzatok számára elvégzendõ, fõként fizikai munkát jelentene, mint például az útépítés, parkosítás, hóeltakarítás, vagy az önkormányzati intézmények felújítása. A munkáért az önkormányzat minimálbért fizetne. Ha ideiglenesen mégse tud munkát adni a település, akkor úgynevezett rendelkezésre állási támogatást fizetne, ami a mindenkori minimál nyugdíjnak - ez jelenleg 28 500 forint - felel meg.

A munkára képes embereknek kötelezõ lenne regisztrálniuk az állásközvetítõ foglalkoztatási hivataloknál is, ami a késõbbi elhelyezkedést segítheti. Bogár Ágnes, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) fõosztályvezetõ-helyettese szerint a közfoglalkoztatás ugródeszka lehetne a munkaerõpiacra való visszatéréshez. A törvény alapján létrehoznának egy úgynevezett Foglalkoztatási és Szociális Adatbázist is, amelyben a foglalkoztatási hivatalok és az önkormányzatok tudnák nyomon követni az érintettek helyzetét.

Más mint a monoki

A kormány azt várja a törvénytõl, hogy a rendszeresen szociális segélybõl élõk egy része munkát találhat, jelenleg ugyanis elõfordulhat, hogy hiába alkalmas valaki a munkára, visszautasítja a közmunkát, vagy szerez egy papírt, amivel a családsegítõnél igazolni tudja, hogy jogosult a segélyre. Most viszont a munkaképes korúaknak nem lenne kibúvó: vagy dolgoznak vagy csak a minimálnyugdíjat kapják.

A rendszer teljesen más lenne, mint a monoki önkormányzat vitatott elképzelése, amely szerint csak közmunkáért járt volna segély - állítja a kormány. A monoki ötlet bírálói - köztük a kisebbségi ombudsman - szerint a terv hangulatkeltõ és cigányellenes volt. A kormány az ezzel kapcsolatos nyári vita után kezdett bele a segéylezési rendszer átdolgozásába. Az SZMM munkatársa szerint a kormány-javaslat abban tér el a monoki tervtõl, hogy a közmunkáért nem segélyt fizetnének, hanem annál magasabb munkabér járna érte. A tárca fõosztályvezetõ-helyettese szerint az is különbség a monoki modellhez képest, hogy aki nem képes munkavégrevégzésre, azt nem kölezenék munkára.

Csábító feketemuka

Soltész Miklós, az Országgyûlés szociális bizottságának KDNP-s elnöke alapvetõen jónak tartja a koncepciót, azt azonban kifogásolja, hogy a kormány a jelenleginél nem fordít több pénzt az új rendszer kiépítésére. A politikus szerint így fennáll az esélye, hogy többen a közmunkáért kapott alacsony bér helyett továbbra is a feketemunkát választják.

A kormány viszont próbálja ösztönözni az önkormányzatokat. A tervezet közel 100 milliárd forintot különít el a segélyekre és a közmunkáért fizetendõ bérre. Az erre a célre fordított pénz eddig is ennyi volt, de korlátozták, hogy ebbõl mennyi fordítható segélyre és mennyi közmunkára, azaz, ha egy önkormányzat sok közmunkát szervezett, akkor elõbb-utóbb abba a helyzetbe kerülhetett, hogy kimerítette a segélykeretnél jóval alacsonyabb közmunkakeretét. Így az önkormányzatok sem voltak érdekeltek egy szinten túl a segélyezési rendszer felülvizsgálatában. A helyzet a tervezet szerint úgy változna, hogy nem számítana, mire hívják le a pénzt az önkormányzatok, a közfoglalkoztatással kapcsolatos kiadások 95 százalékát az állam állná.

Negyedik generációs munkanélküi

A KDNP-s politikus nehezményezte azt is, hogy kizárólag az önkormányzatokra akarják bízni a segélybõl élõk munkájának megszervezését. Erre az önkormányzatok egyedül képtelenek lesznek, ráadásul olyan falvakban, ahol közel 30 százalékos a munkanélküliség, lehetetlen ennyi közmunkát biztosítani - mondta Soltész. Hasonlóan látja a helyzetet Ladányi János szociológus is, aki szerint az önkormányzatok várhatóan nem tudnak majd mit kezdeni az olyan negyedik generációs munkanélküliekkel, akiknek már dédapja sem dolgozott. Ladányi szerint a munkahelyek száma 1993 óta nem nõtt, vagyis lehetetlen lesz ennyi új munkát találni.

Ráadásul a megalázó közmunkával nem lehet az embereket visszacsábítani a munkaerõpiacra - mondta Ladányi, aki a közfoglalkoztatást a munkaszolgálatosok sáncásásához hasonlította. Az új elõírások pont az ellenkezõjét fogják elérni annak, ami a törvényjavaslat célja lenne - állítja Ládányi: a segélyen élõk a közmunka helyett olyan hátrányos helyzetû településekre fognak elvándorolni, ahol már lehetetlen lesz a helyzetük, miközben az lenne a cél, hogy a hátrányos helyzetûek maradjanak a városokban, így legalább esély maradna arra, hogy a gyerekeik állást találjanak maguknak. Azzal azonban Ladányi is egyetértett, hogy a problémát kezelni kell, a rendszer ugyanis jelenlegi formájában akkora kiadásokkal jár, hogy nem tartható fenn.

Problémásnak tartja a javaslat iskoláztatásra vonatkozó részét Dezsõ Enikõ, a IX. kerületi Szent-Györgyi Albert 12 osztályos iskola igazgató-helyettese. A kormány szerint 7-8 ezerre tehetõ azon felnõttek száma, akik nem fejezték be a nyolc osztályt, nagy részüket iskolapadba kényszerítené az új rendszerrel. Dezsõ a célt jónak tartja, de a megoldást nem: a felnõttképzés egyelõre nem megoldott mindenhol, ahhoz ugyanis külön osztályokra, és külön módszerekre van szükség, amit kisebb, elmaradott településeken nem lehet biztosítani, hiszen sok helyen még iskola sincs.

A jogszabály körülbelül 194 ezer embert érinthet, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint tavaly havonta ennyien kaptak rendszeres szociális segélyt, összesen több mint 60 milliárd forintot. A KSH adatai alapján nyilvánvaló az ország különbözõ területei közti különbség: Borsod megyében tavaly több mint 38 ezer ember kapott rendszeres szociális segélyt - havonta átlagosan 26 600 forintot -, Gyõr-Moson-Sopron megyében viszont mindössze 1339 ember szorult - az átlagosan 22 700 forintos - támogatásra.