Január elsejétõl számos kiegészítéssel bõvül az 1994. évi LIII. Törvény, ami közel hetvenoldalnyi terjedelemben tartalmazza a bírósági végrehajtás részletes szabályait. Elsõ és legfontosabb tudnivaló az, hogy végrehajtás csak bíróság, illetve jogvitákat eldöntõ más szervezet (például fogyasztóvédelmi békéltetõ testület) határozata vagy záradéka alapján kezdeményezhetõ ellenünk. A „magánakciók” az önbíráskodás kategóriájába tartoznak, ami bûncselekménynek számít. Cég vagy magánszemély végrehajtás iránti kérelmét a bizonyítékokkal szolgáló dokumentumokkal együtt, formanyomtatványon terjesztheti a bíróság elé.

Ügyvéd közremûködése nem szükséges, de sokan veszik igénybe végrehajtásra szakosodott ügyvédi irodák közbenjárását, mind a kezdeményezõk, mind az adósok részérõl.


Törekedjünk a megegyezésre!

Végrehajtás ritkán érhet váratlanul bennünket, hiszen mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy bármilyen adósság meg nem fizetésének következményei vannak. A végrehajtást általában rövidebb-hosszabb levelezési idõszak elõzi meg, melynek során többször is felszólítanak adósságunk rendezésére. Egy végrehajtási ügyekre szakosodott jogász szerint az adósok legtipikusabb hibája az, hogy egyszerûen „homokba dugják a fejüket”, azaz nem reagálnak a fizetési felszólításokra. Holott az elején még könnyû lehet a megegyezés, hiszen hosszabb távú kintlévõségeket kezelni senkinek nem érdeke. A cégek zöme értékeli, ha adósuk fizetési hajlandóságot mutat, így általában lehetõséget adnak az adósság átütemezésére vagy részletfizetésre (esetenként mérséklést vagy elengedést is ki lehet csikarni). Ám ha semmit nem reagálunk, akkor biztosan egy végrehajtó cég „ügyfeleivé” válunk, akikkel már sokkal nehezebb lesz kiegyezni, ráadásul végül az õ munkabérüket is ránk verik majd, így jóval többet fogunk fizetni a késedelmekért.

Rossz döntés az is, ha az adósság lerendezésére gyorshitelt veszünk fel, hiszen így még nagyobb terhet veszünk vállunkra. Az átmeneti pénzzavarra nagyon drága megoldás, ha olyan hitelbe ugrunk bele, amelynek végén eredeti tartozásunk három-négyszeresét fizetjük meg. Sokkal ésszerûbb tehát, ha részletfizetést kérelmezünk attól, akinek tartozunk. Ráadásul így ússzuk meg legolcsóbban a dolgot, hiszen legrosszabb esetben is csak késedelmi kamatot és esetleg valamilyen ügyviteli díjat sóznak ránk büntetésképpen, ami jóval kevesebb, mint a bírósági végrehajtás költségei vagy a négyszáz százalékos THM.


A behajtás fokozatai

Ha nem sikerül megegyeznünk adósságunk rendezésérõl, elõször bankszámlá(i)nk megcsapolására számíthatunk, hiszen a bírósági végzés elsõ fokozata az, hogy inkasszóval próbálják behajtani rajtunk a fizetnivalót (végrehajtáskor az APEH köteles kiadni számlaszámainkat, amit a bankok rögtön a számlanyitás után, automatikusan bejelentettek neki). Akinek nincs számlája vagy nincs rajta elég pénz, annak letilthatják bérét vagy nyugdíját, gyes-ét és egyéb megfogható járandóságait (a törvény az adósság jellegétõl függõen rendelkezik a letiltás mértékérõl, ez általában a járandóság 33-50 százaléka között mozog). Ezután következik az ingóságok (értéktárgyak, bútorok, mûszaki cikkek, termények stb.) számbavétele, végül az ingatlan (telek, ház, lakás) kerül végrehajtás alá (a törvény itt is részletesen szabályozza, mit lehet és mit nem szabad elvinni). Jó tudni, hogy november elseje és március elseje között nem tehetnek ki lakásunkból, de azt se feledjük, hogy lefoglalt tárgyainkat sosem valódi értékén, hanem csak töredékéért számítják be, ami igaz az ingatlanokra is! Amennyiben lehet, ragaszkodjunk a közvetlen értékesítéshez, úgy talán több pénzt kaphatunk, mint az árveréseken. Bár utóbbiakat januártól terjedelmesen szabályozzák, a nálunk még újdonságnak számító elektronikus árverések bevezetése miatt, afelõl azért ne legyenek illúzióink, hogy esetleg jól jövünk ki a végén.

Tévhit, hogy a végrehajtó elõre bejelentkezik, a törvény ugyanis megengedi, hogy a lezárt lakásunkat akár távollétünkben is felnyissák. Ilyenkor kötelezõ tanút alkalmazni, jegyzõkönyvet felvenni és a tönkretett zár vagy lakat helyett feltett új zár kulcsait a lakásunkhoz legközelebbi rendõrkapitányságra leadni. Ha otthon vagyunk, ám akadályozzuk a végrehajtó munkáját, akár rendõrt is hívhatnak a nyakunkra, aminek nyoma lesz a jegyzõkönyvben, késõbb pedig a bíróság emiatt akár félmilliós bírságot is ránk sózhat. Tévhit az is, hogy a házastársak kibújhatnak a foglalás alól azzal, hogy a lefoglalandó tárgy a házastársuké, mert ezt az állítást nagyon meggyõzõen kell bizonyítaniuk. A mindennapi élethez, illetve megélhetésünkhöz létfontosságú eszközökön és berendezéseken (ágy, szék, asztal, egy hûtõ- és egy mosógép, gyerekjáték) kívül ugyanis mindent vihetnek. Ha olyan valaki indít ellenünk végrehajtást, aki jól ismeri körülményeinket és családunkat, akkor nem kis rizikót vállal magára az a szomszéd, barát vagy rokon, aki értékeink tárolására vállalkozik. A végrehajtó ugyanis szinte biztosan nyomozni fog „vagyonunk” után, és ha segítõnk lebukik, õt is bíróság elé citálhatják, ráadásul bírságot is kiszabva rá.


Ki fizet a végén?

A végrehajtás költségeit elsõ körben mindig a végrehajtás kérelmezõje elõlegezi meg. A cégeknek éppen ezért nem is érdekük azonnal végrehajtóért kiáltani, hiszen számolniuk kell azzal, hogy ez a jelentõs költség nem fog visszajönni nekik. Ha az eljárás mégis eredményes, akkor viszont az összes költséget ráverik az adósra, akinek éppen ezért nem is ajánlatos megvárni a végrehajtót. Ilyen költség lehet a bírósági, külsõ végrehajtói, különbözõ szakértõi, becsüsi és ki tudja még, milyen címen felszámított extra.


Az adós jogai

Már az eljárást megindító bírósági végrehajtói lap ellen is kifogást tehetünk, ha úgy gondoljuk, hogy az ellenünk folyó végrehajtás törvényellenes vagy jogszerûtlen. Ha bírósági végzés által rendelték el a végrehajtást, akkor ellene fellebbezéssel élhetünk, amivel késleltethetõ például az árverés vagy a végrehajtás során befolyt pénz kifizetése. Másodfokon jogerõre emelkedett végzés ellen felülvizsgálati kérelmet nyújthatunk be.

Ha a végrehajtás során úgy gondoljuk, hogy szabálytalanság történt, a végrehajtás napjától számított tizenöt napon belül kifogással élhetünk a végrehajtónál, aki köteles három munkanapon belül továbbítani ezt a bírósághoz. Bizonyítékainkat nyolc munkanapon belül kell a bírósághoz eljuttatni, akinek további hatvan napja van elbíráló végzést hozni. Az eljárás során felmerült kifogásaink persze nem állítják meg automatikusan az egész procedúrát, ám a végkimenetel szempontjából mégiscsak érdemes belevágni és ragaszkodni igazunkhoz. Persze jó, ha a kifogás vagy fellebbezés elõtt átolvassuk a törvény vonatkozó paragrafusait. Ezzel növelhetjük esélyeinket, ugyanakkor további szabálytalanságokra is fényt deríthetünk. A törvény ugyanis részletezi, mit kell tartalmaznia a jegyzõkönyvnek, milyen jogai vannak a végrehajtónak, egyáltalán, kibõl lehet végrehajtó. Ha túlkapások, netán erõszak történt, körültekintõen igyekezzünk meggyõzõ bizonyítékokra szert tenni (tanú, fotó, hangfelvétel) és persze nem kifutni a rendelkezésre álló idõbõl. Ám ne feledjük: a legjobb, ha nem hagyjuk, hogy végrehajtásig fajuljon adósságunk ügye, a gondon még idõben igyekezzünk enyhíteni.