A komor, szürke vasbeton tömbökbõl összerakott épületek, akárcsak a viharvert mûszerek a szovjet idõk hangulatát idézik, ami nem véletlen, hiszen a települést 1956-ban alapították, hogy otthont adjon a Szovjetunió elsõ rádiócsillagászati kutató létesítményének. Akkoriban igen magasan szárnyalt a szovjet ûrprogram, elég ha csak a Szputnyikra, vagy Jurij Gagarinra gondolunk.

Az 1980-as évek elején Puscsino újabb nevezetességgel gazdagodott, a kormány itt helyeztette el a valaha épült legnagyobb rádiótávcsõ lelkét. A Rádióasztron tervezet számos teleszkóp jeleit szinkronizálva alkotott volna meg egy rendkívüli részletességû képet. Egy Föld körül keringõ mûszer, a Szpektr-R is bekapcsolódott volna a világszerte elhelyezkedõ rádióantenna hálózatba, ami egy hatalmas, a Föld átmérõjének harmincszorosát kitevõ "tányérral" rendelkezõ mega-távcsövet jelentett volna. A projektet azonban a megvalósulás elõtt elérte a Szovjetunió összeomlása és az állami támogatás elvesztése. "Az országnak akkoriban más problémái voltak" - emlékezett vissza Rusztam Dagkeszamanszkij fizikus, a Puscsino Rádiócsillagászati Obszervatórium igazgatója.

A hosszan jegelt szovjet tervezet azonban végül mégis megvalósult. 30 éves késéssel ugyan, de 2011 júliusában pályára állították a Szpektr-R ûrtávcsövet, ami ma is segíti a tudósokat, hogy minden eddiginél élesebb képet kapjanak a fekete lyukakról és más különös objektumokról. A földi távcsövek bár viseletesnek tûnnek, elképesztõ tudományos munkát végeznek. A helyi veterán, a képünkön is látható RT-22 1959-ben épült, ennek ellenére, jelenleg is a Szpektr-R jeleinek elsõszámú vevõje.

A Szpektr-R a szuper-nagytömegû fekete lyukakat, a Napnál milliószor nagyobb tömeggel rendelkezõ kozmikus szörnyeket vizsgálja, melyek elméletileg minden galaxis közepén megtalálhatók. A Rádióasztron a Tejút fekete lyukának eseményhorizontját kémleli, azt a határt, ahonnan semmi nem képes kiszabadulni a fekete lyuk gravitációjából. A csapat a még éppen az eseményhorizonton kívül elhelyezkedõ anyagot igyekszik tanulmányozni, magyarázta Nyikolaj Kardasev, az Orosz Tudományos Akadémia Ûrkutatási Intézetének igazgatóhelyettese.

A Rádióasztron elsõ adathalmaza a fekete lyukakról szerzett ismereteink átértékelésének elsõ lépcsõfokát jelentheti, mivel megmutathatja, hogy bizonyos fekete lyuknak tûnõ objektumok valójában valamilyen egzotikusabb objektum, például féregjárat tette hozzá Kardasev. "A féregjáratok elméletileg sajátos szerkezettel rendelkeznek, ami különbözik a fekete lyukakétól" - mondta Kardasev. "Egy fekete lyuk magja valóban fekete és a környezõ gáz bocsát ki sugárzást. Ha azonban féregjáratról van szó, a sugárzásnak magából a féregjáratból kell származnia"

A Rádióasztron eddigi egyik legnagyobb eredménye, hogy sikerült tisztább képet kapnia egy szupermasszív fekete lyukról minden más földi távcsõnél, megmérve a 3C273 kvazár magjában elhelyezkedõ fekete lyuk hõmérsékletét. "Magasabb hõmérsékletet kaptunk, mint a korábbi mérések, azonban ez még nem minden" - mondta Kardasev. "Tudjuk, hogy egy fekete lyuk van belül, de a kvazár is különös tulajdonságokat mutat. A földi megfigyelések azt bizonyították a múltban, hogy furcsa mágneses mezeje van, ezért az elméleti fizikusok arra gyanakodnak, hogy ez nem csupán egy fekete lyuk, hanem egy féregjárat. Ezt szeretnénk ellenõrizni".

A nagy célok mellett a Rádióasztron jóval "hétköznapibb" dolgokkal is foglalkozik, ilyenek az újonnan kialakuló csillagok és bolygók, valamint a neutron csillagok, amik egy Nap tömeget zsúfolnak össze egy Moszkvánál kisebb terültre - ha már Oroszországban járunk. Emellett elméleti objektumok után is kutat, ilyen például az írás elején említett fehér lyuk. Ezek a fekete lyukak ellentétei, míg utóbbiakba minden befelé áramlik, a fehér lyukakból minden kifelé zúdul. Amennyiben a Rádióasztronnak sikerül rábukkannia egy ilyen furcsaságra, létezése bizonyítaná, hogy az idõ nem csupán egy irányba képes folyni.