A településen megszokott szép számú érdeklõdõhöz képest is sokkal többen mentek el arra az eseményre, amelyen megemlékeztek a magyar kultúra napjáról, és összekapcsolták helyi emléktábla-koszorúzással, kiállításmegnyitóval és könyvbemutatóval.

A nagyrábéi mûvelõdési ház bejárata mellett emléktábla õrzi az intézmény elsõ igazgatójának, Borsós Lászlónak emlékét. A lelkes „néptanító” országosan elismert mûvelõdésszervezési módszer kidolgozásával alapozta meg az öntevékeny mûkedvelõ közösségek mûködési és személyi feltételeit. Az egykori színjátszók, a jelenlegi intézményi munkatársak és a család képviselõi helyezték el a megemlékezés koszorúját a ma is csak „Laci bácsi”-ként tisztelt egykori igazgató emléke elõtt.

Tiszta forrásból

A szabadtéri hideg után nemcsak a terem fûtése biztosította a résztvevõk számára a jobb közérzetet, hanem annak a kiállításnak a melegsége, amelyet a Donkó manufaktúra tagjainak alkotásai sugároztak.

A Donkó család, apa, anya, fiú, lány, mûhelyeiben a kézmûvesség különbözõ ágai vannak jelen: úgymint fazekasság, bútorkészítés, bõrmûvesség, zománcmûvesség és mézeskalácsosság. Bár különbözõ mûfajban alkotnak, de kimondatlanul is közös céljuk és értékrendjük meghatározó. „Csak tiszta forrásból” – tehát a népmûvészet forma- és motívumkincsébõl merítenek mindannyian, amikor tárgyaikat fejben, majd kezük közt megformálják, mindig szem elõtt tartva a használhatóság kritériumát. Anyagaik, eszközeik évezredek óta emberiségszolgálók: agyag, fa, bõr, fém, zománc, méz. Ezt a gondolatot osztotta meg az érdeklõdõkkel a kiállítást megnyitó Kolozsvári István etnográfus is, aki szintén a család tagja.

A rendezvény folytatásaként Papp Imréné éneke és Bai Károly szavalata volt a másik mûfaj, az irodalom felé fordította az est menetét.

Szûcs László, a nagyváradi Várad irodalmi folyóirat fõszerkesztõje, és mint a kötet kiadója mutatta be Kocsis Csaba, a helyi mûvelõdési ház igazgatójának új könyvét.

A Pilátus a keresztúton címû verseskötet ajánlásaként Fecske Csaba költõ írja: „…szigorúan szerkesztett könyvecske lélekerõsítõ útitársa lehet a hitet, barátságot és szeretetet fontosnak érzõ olvasó számára, szemfelnyitó élmény a közömböseknek.” A kiadó és a szerzõ beszélgetése és a felolvasott részletek meg is erõsítették ezt az élményt a jelenlévõk számára.