A Rubik-kocka elsõ, negyven évvel ezelõtti példánya még fából készült, és oldalanként csak négy kockát tartalmazott. Ez az õspéldány is látható a New Jersey-i Liberty Science Centerben megnyílt kiállításon, amely hét évig utazik majd a világ körül a Google és a magyar kormány szponzorálásával.
Nem is játéknak indult

A kockát az építészmérnökként végzett, majd az Iparmûvészeti Fõiskolán tanító Rubik Ernõ eredetileg térgeometriai szemléltetõeszköznek, nem pedig játéknak szánta: egy olyan eszközt akart megépíteni, amellyel térbeli mozgásokat lehet érzékeltetni a tanulóknak.

Az 1974-ben megalkotott fakocka széleire csupán azért ragasztott színes papírlapokat, hogy egyszerûbben követni lehessen, melyik kis kocka hová kerül. Bár az elsõ prototípus még nem volt használható, Rubik még abban az évben befejezte a leginkább egy nagy dobókockára hasonlító, ugyancsak fából készült, már mûködõ példányt is.

A szerkezetet próbálgatva tudatosult a feltalálóban, hogy játéknak is ideális. Rubik Ernõnek egyébként egy hónapig tartott újra kiraknia az eredeti színeket saját találmányán. Ugyanezt Endrey Marcell, a világ egyik legjobbjának tartott gyorsasági Rubik-kocka világbajnok vakon is képes fél perc alatt elvégezni. Néhány héttel ezelõtt egy okostelefonnal vezérelt LEGO-robot 3,2 másodperc alatt végzett a kocka kirakásával egy brit játékkiállításon, errõl videó is készült.
Egy belsõ gömb a Rubik-kocka titka

Rubik kezdetben gumigyûrûkkel és mágnessel próbálta helyükön tartani a kis kockákat, ám végül rájött, hogy ezek mozgatását úgy tudja megoldani, ha egy hatágú tengely köré építi õket. Ennek végei egy gömb pontjait képezik, amely csak a játék külsõ héját képezõ kockák felhelyezésével látszik külsõre kockának.

A tengelyek tartják  a kocka oldalainak közepén található színes kiskockákat tartják fixen. Az éleken és a sarkokon lévõ kiskockákat a tengelyen lévõ fixek mellé egyesével be lehet csúsztatni, ezeket a belsõ oldalukon lévõ apró peckek tartják össze. A Rubik-kocka belsejében semmilyen drótot vagy zsineget nem használnak, a testet mûanyag alkatrészek mechanikai szorítása tartja össze.

Az elforgatást a kocka belsejében lévõ gömbben lévõ tengelyek, és a mûanyag alkatrészek rugalmassága teszi lehetõvé. Egy eredeti Rubik-kockát könnyen szét is lehet szedni, ha az egyik felsõ sorát 45 fokban elforgatják, és lepattintják az egyik középsõ darabot valamelyik élrõl. Ezzel megszûnik az alkatrészek szorítása, a többi darab már erõfeszítés nélkül el lehet távolítani: így gyakorlatilag bármikor újra össze lehet állítani az oldalak azonos színeit. Ezen a felépítésen Rubikék csak a kocka tavaly megjelent, a Speed Cube-nak nevezett típusában változtattak.

A Speed Cube belsejében már egy zárt kivitelû gömbbe építették a tengelyeket, ami jelentõsen csökkenti a mozgó alkatrészek közötti súrlódást, így a sorok sokkal gyorsabban, akadálymentesebben pörgethetõk a hagyományos típusnál. Ráadásul ebben a típusban a gömbben lévõ rugók különbözõ erõsségûre cserélhetõk, amivel szabályozható a forgatáshoz szükséges erõ is. Ezen kívül az új kocka oldalait már nem matricázzák, hanem anyagában színezett mûanyagból készítik a lapokat, így az új játék idõtállóbb is elõdjénél.
Négy évtizede küzd a hamisítókkal

Bár ma már mindenki magyar sikertörténetként emlegeti a Rubik-kockát, a játék története meglehetõsen rögösen indult. Rubik még 1975-ben szabadalmi védettséget kért az akkor még Bûvös kockának nevezett játékra, majd egy Politechnika nevû szövetkezet rendelkezésre bocsátotta találmányát, a gyártás azonban csak sok hónapos késéssel kezdõdött meg. Boltokba kerülésének elsõ éveiben nem aratott sikert a vevõk körében. Az áttörést az 1979-es nürnbergi játékkiállítás hozta meg, ahol a kocka díjat nyert, ráadásul egy erdélyi származású, így magyarul is jól beszélõ brit játékgyáros, Tom Kremer közvetítésével egy Ideal Toy nevû amerikai játékgyártó céggel kötöttek megállapodást a gyártásról és a külföldi forgalmazásról.

Az üzletkötést jócskán megnehezítették a szocialista piac sajátosságai. A magyar üzemek képtelenek voltak a külföldi piac igényeit kiszolgáló mennyiséget gyártani a 1980-ban Rubik-kockára átkeresztelt játékból, nagyjából negyedannyi készül a játékból, mint amennyire igény lett volna.

Nem véletlen, hogy szinte azonnal megjelentek a Rubik-kocka hamisítványai. Bizarr módon egy ízben az eredeti játékot gyártó magyar Politoys arra is rászánta magát, hogy 1,6 millió darab távol-keleti hamisítványt vásárolt, majd azt eredetiként adta tovább. Nem csoda, hogy az amerikai boltokba szállított egymillió Rubik-kockából több mint nyolcszázezer darabot selejtként küldtek: ezek valószínûleg az eredetiként eladott hamisítványok lehettek.

Rubik Ernõ találmánya több kontinensen le van védve, a szabadalmi jogok jelenleg az itthon gyártató Rubik Stúdiót és Tom Kremer Seven Town nevû, hongkongi gyártással dolgozó cégét illetik, de még napjainkban is rengeteg - fõleg kínai - hamisítvány készül a kockából. Rubikék olyan nagy gyártóval is pereskedni kényszerültek, mint a német Simba.
Ennyi év után is eladható

A Tom Kremer honlapján olvasható információk szerint a nyolcvanas évek közepére a magyar állam és a magyar gyártók már nem láttak fantáziát a Rubik-kockában, pedig a Seven Towns még a mai napig évi tízmilliót ad el annak változataiból világszerte.

Rubik Ernõ cége továbbra is gyártja az eredeti kockát, és annak különbözõ, módosított változatait is. Néhány éve került piacra (a fenti képen látható) tükrös felületû Mirror kocka, amelyen nem színeket, hanem az eltérõ méretû kockákat kell összerendezni. Az eredeti, 3x3x3 kockás játékból már készültek nehezített, 2x2x4-es, vagy 5x5 kockás változat, de még dodekaéder alakú játék is, amelyben az eredeti kocka húsz mozgatható darabjához képest ötven alkatrész helyét lehet tekergetéssel megváltoztatni.

Ma már okostelefonon is elérhetõ a Rubik-kocka, Androidra és iOS-re is: a két-háromszáz forintos appokban beépített oktatófelület is megtalálható, amely bárkit képes megtanítani a gyors kirakásra.