A Bereki ecsetvonások címû tárlat megnyitóján Kocsis Csaba, a helyi mûvelõdési ház igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Ványai Anitával ezt megtették énekelt verssel is. Bráda Tibor karcagi származású Munkácsi-díjas festõmûvész, a telep alkotó tagja és vezetõje mutatta be a kiállító mûvészeket, Ásztai Csabát, Deák Ilonát, Gaál Andrást, Hézsõ Ferencet, Kopacz Máriát, Nagy Elõdöt, Nuridsány Évát, Szakács Imrét, Sz. Kovács Gézát. Külön köszöntötte Petkes Józsefet is, aki hosszú ideig volt, az alkotó közösség vezetõje.

A telep történetét Gaál András alapító festõmûvész ismertette, aki több mint harminc év alatt Európa számos országában megfordult és az elmúlt esztendõben Indiában is alkothatott néhány hétig. Elmondása szerint, valamikor a mûvésztáborok 3-4 hetesek voltak, de a mai világban alkotásra kevesebb idõ jut, egy hét, legjobb esetben 10 nap lehet egy alkotó tábor.

A berekfürdõi festõ táborok múltját idézve elmondta, hogy hortobágyi és a hajdúböszörményi mûvésztalálkozók tapasztalatából született meg Bod László karcagi születésû festõmûvész kezdeményezésére, az 1995 májusában megnyíló elsõ Berekfürdõi Nemzetközi Nagykun Mûvésztelep. Mûvészeti vezetõje ekkor és a következõ évben Torok Sándor festõmûvész, 1997-tól Petkes József festõmûvész, és az utóbbi három évben Bráda Tibor a tábor irányítója. Az erdélyi származású mûvész úgy véli, hogy egy település életében a mindenkori polgármestereknek meghatározó szerepe van a mûvészet támogatásában vagy nem támogatásában.

A kölcsönös bemutatkozáson Bai Károly versmodó Nadányi Zoltán Körmenet címû versét szavalta el. E vers különös hatása az volt az esten, hogy a „bihari trubadúr” unokája, a Németországban élõ Rostné Kovacsóczy Katalin, aki rendszeresen ellátogat bihari-sárréti kulturális eseményekre, a közelmúltban vászonra „álmodta” és festette meg, nagyapja sorait.

A mûsor befejezéseként az énekesek két Sinka-vers eléneklésével idézték a költészetet a terembe, azért is, mert a helyiek büszkék arra, hogy a Nagyszalontán született költõ, a Nagyrábé határát képezõ a Kisrábéi pusztán kapta a gányólányoktól a „Fekete bojtár” nevet.

A találkozó napközben jó alkalmat biztosított a neves festõmûvészek számára, hogy ismerkedjenek Nagyrábéval. Délután az Echerolles kastélyban az ott folyó felújító munkát érték mentésként, a már befejezett 24 boxos lóistállót, mint különleges szerkezetû építményt tekintették meg. Kicsit mûvész szemmel –még is leginkább Bíró Lajos mátészalkai szobrászmûvész ötnegyedes „lószobrát” csodálták meg, legalább ilyen népszerûségnek örvendett a mellette terebélyesedõ, több mint száz esztendõs madárcseresznye fa is. A küldöttség tagjait a Sinka István emlékoszlop megtekintése után, az Ifjúsági Ház és Turisztikai Szállóban Gyarmati Sándorné polgármester kalauzolta. A távozó vendégek közül, többen is jelezték, hamarosan visszatérnek a településre magánemberként is családjukkal, unokájukkal, még inkább megismerni a sárréti táj vonásait is.