Az alábbi, 2011. októberi YouTube-videóban egy egyéves kislány egy magazin oldalait próbálja úgy lapozgatni, mint az iPadet. Újabb és újabb oldalakat próbál, amelyek csak nem akarnak úgy mûködni, mint egy képernyõ. Majd láthatjuk iPaddel a kezében is, kétségkívül van benne rutinja.

„A magazin egy iPad, ami nem mûködik” – fûzte a videóhoz a kislány édesapja, Jean-Louis Constanza. „A technológia meghatározza az agymûködést. Azok, akik már a digitális világba születtek bele, azok nem értik, mire jó a magazin.”
Mégsem fog eltûnni a papírkönyv

Bár a magazinok és a papíralapú könyvek felett az elmúlt években sok média- és piackutató mondott gyászbeszédet, az új kutatási eredmények szerint a papírkönyvek nem fognak eltûnni, mert aki igazán elmélyülve akar olvasni, az továbbra is inkább ezt választja.

Például vizsgára készülõ diákoknak kifejezetten ajánlott a papír formátumot választaniuk: egy norvég vizsgálat szerint hosszabb tananyag feldolgozása, megértése, majd felidézése jobban megy az egyetemistáknak, ha papírkönyvbõl, és nem e-könyvbõl vagy a számítógép képernyõjérõl tanulnak.

Ezt támasztja alá az a kutatás is, amely szerint az emberek öntudatlanul is kevésbé figyelnek, amikor a képernyõt olvassák. Mintha tudattalanul azt éreznénk, hogy a képernyõn olvasni nem valóságos, ezért kevésbé komoly dolog.
Miben tud többet a papírkönyv?

Bár azt gondolnánk, hogy az olvasás pusztán mentális folyamat, az új kutatások szerint meglepõen sok konkrét fizikai eleme van. Úgy tûnik, ahhoz, hogy igazán bele tudjunk mélyedni egy könyvbe, fontos a taktilis élmény, azaz a könyv tapintása. A könyvhöz és a benne foglaltakhoz már egyfajta viszonyulást alakít ki a lapok vastagsága, illata, a könyv borítása – és ez tudattalanul hozzájárul a tartalom befogadásához is.

De egy papírkönyvnél a navigáció, a tájékozódás, a keresés is egészen más, mint egy e-könyvnél, és úgy tûnik, hogy sok ember számára kielégítõbb a papírkönyvek esetében. Amikor olvasunk egy szöveget, mentális térképet készítünk róla. Kicsit ahhoz hasonlítható ez a folyamat, amikor egy ismeretlen tájon memorizáljuk magunkban az ösvényt, a patakon átvezetõ hidat, a nagy cseresznyefánál az elágazást, két kilométer múlva pedig a szõlõvel betelepített domboldalt. Amikor elmélyülve olvasunk, tudattalanul rögzítjük, hogy például a Káma-szútrában a könyv közepe felé, jobb oldalt volt egy érdekes rész arról, hogy a férfi hogyan hódítsa meg a nõt.

Egy könyvben a vizuális tájékozódást segíti a két oldal egyidejû látványa is, illetve a két oldalhoz tartozó nyolc sarok, egy e-könyvben viszont, ahol mindig ugyanazt az oldalt látjuk, ez a mankó elvész.

Ugyancsak segíti az orientációt, hogy amikor kézben tartunk egy papírkönyvet, fizikailag érezzük, hogy milyen nehéz, hol tartunk, mennyi van még vissza. A kötelezõ olvasmányok közül a mai napig emlékszünk rá, hogy az Egri csillagok jó vastag, míg Mikszáth regénye, a Szent Péter esernyõje nem olyan vészes. Az e-könyv olvasó tömege viszont mindig ugyanannyi, és bár e-könyvet olvasva is van információnk arról, hogy hol járunk, ám az csak vizuális információ. Apróságnak tûnõ szempontok ezek, azonban a kutatások szerint a megértésben, a befogadásban, egy koherens mentális térkép felállításában ezeknek a részleteknek is szerepük van.
Szeretünk fizikailag birtokolni is

Szintén elhanyagolható dolognak tûnik, a vizsgálatok szerint mégis számít, és a papírkönyvek helyzetét erõsíti: az emberek szeretnek a könyvben kedvükre ugrálni, visszalapozni az elõzõ fejezethez, vagy elõre elolvasni a könyv végét.

Végül ugyancsak szeretjük a könyveinket birtokba is venni: aláhúzni, kijelölni, a margóra jegyzeteket készíteni – ezek mind segítik a téma mélyebb megértését. Bár ma már egy e-könyvhöz is készíthetõk jegyzetek, az e-könyv margójára még nem igazán firkálhatunk.