Az észlelt kapcsolódás nem lelhetõ fel az egészséges agyban, egyben megmagyarázza hogyan képesek egyes, a rendellenességgel élõ emberek ugyanolyan életet élni, mint egészséges társaik. A felfedezés arra is utal, hogy az agy fejlõdése még annál is alkalmazkodóbb, mint korábban feltételezték.

A szétválasztott aggyal élõk kutatása az 1960-as évekre nyúlik vissza, amikor az idegtudósok olyan embereket kezdtek tanulmányozni, akik különösen súlyos epilepszia miatt egy ritka agymûtétre, úgynevezett agyhasításra kényszerültek. A mûtét során átvágták a két féltekét összekötõ vastag idegszövetcsomót, a corpus callosumot. Ez a mûvelet meggátolta az epilepsziás rohamok átterjedését az egyik féltekérõl a másikra.

Az ilyen agyhasításos mûtéten átesetteken egy szétkapcsolódási szindróma kialakulásának jelei kezdtek mutatkozni, mivel a két félteke nem tudott információt cserélni egymással. Például, amennyiben egy páciens megérintett egy tárgyat a bal kezével, anélkül, hogy látta a tárgyat, nem tudta megnevezni, mihez is ért hozzá. Ez annak a következménye, hogy a bal kéz érzékelési-motoros jeleit a jobb agyfélteke dolgozza fel. Ahhoz hogy meg is tudja nevezni a tárgyat, a kéztõl a tapintási információnak el kell jutnia a bal féltekébe, a nyelv központjába. Miután a féltekék között a központi kapcsolat megsérült, a tárgy nevének információja nem volt elérhetõ.

Ezzel szemben, ha a páciens a jobb kezével érintette meg a tárgyat anélkül, hogy látta, az érzékelési-motoros jelek abból a kézbõl az agy nyelvi központjainak otthont adó bal féltekébe indultak el, így nem okozott gondot a tárgy megnevezése. Vannak azonban, akiknél ez a szétválasztott állapot születési rendellenesség, meglepõ módon azonban a corpus callosum nélkül született gyerekek idõvel képesek teljesíteni olyan feladatokat, mint a tapintási-megnevezési tesztek, vagyis agyféltekéik egyértelmûen kommunikálnak egymással, csupán azt nem tudták eddig, hogyan teszik.

Most Fernanda Tovar-Moll, a brazíliai D'Or Kutató és Oktató Intézetben munkatársaival megtalálta a választ. Hat súlyosan sérült corpus callosummal rendelkezõ önként jelentkezõt vizsgáltak meg fMRI letapogatóban, miközben tapintási-megnevezési teszteket végeztek velük. A vizsgálat eredményei szerint agyuk két kompenzáló kapcsolatot növesztett. "Ez a két útvonal nem létezik az egészséges embereknél" - mondta Tovar-Moll.

A vizsgálatban résztvevõk kora 6 és 33 év között váltakozott, azonban Tovar-Moll azt gyanítja, hogy ezek az új kapcsolatok még az agy méhen belüli fejlõdése során alakultak ki. A corpus callosum a terhesség tízedik hetében alakul ki, ezért a terület "újradrótozásának" nem sokkal ezután kell elkezdõdnie, vélekedik Tovar-Moll, ami az agy képlékenységének magas fokára utal.