Az elõzõ évi jó virágképzõdési feltételek, az enyhe fagymentes, mediterrán jellegû tél, valamint a virágzás és a gyümölcskötõdés idején uralkodó, szélsõségektõl mentes, kedvezõ idõjárás az átlagosnál nagyobb gyümölcskötõdést eredményezett.

- Lezajlottak a tisztuló gyümölcshullások, így megállapítható, hogy túlzottan nagy termések várhatók. Ez azonban az öröm mellett nehézségeket is okoz a termelõknek. A dömpingtermés ugyanis értékesítési zavarokkal párosul, mivel a gyümölcs minõsége romlik: elaprózódott, rosszul színezõdõ áru képzõdik. Éppen ezért idén több gyümölcsfajnál szükséges elvégezni a ritkítást, hogy darabosabb, jobb minõségû termés legyen, és a jövõ évi kedvezõ virágzás is segítsük – hívta fel a figyelmet Gonda István, a Debreceni Egyetem Kertészettudományi Intézetének professor emeritusa.

Mindent meg kell tennünk az egyenletes terméshozás érdekében, mert ellenkezõ esetben ezt a zsebünk is megérzi. A minõségi gyümölcstermesztés legfontosabb technológiai eleme a gyümölcsritkítás, azaz a túlzottan nagy termés csökkentése.

- Ennek egyik módja a kézi ritkítás. Elsõsorban az úgynevezett „nagy gyümölcsû” gyümölcsfélék (alma, körte, õszibarack, kajszi, nagyobb méretû szilvafajták) ritkításában gondolkodjunk, mert ez, szemben a kisebb gyümölcsûekkel (pl. meggy, cseresznye) könnyebben kivitelezhetõ. Gyakori felvetés még a szakemberek körében is, hogyha már a természet megadta, ne csorbítsuk annak gyümölcsét. Ez helytelen gondolkodás, mivel nem csökkentjük, hanem sokkal inkább az optimális egyensúlyi állapot felé irányítjuk a fáinkat. A munkavégzés során soha ne a földre ledobott gyümölcsök száma befolyásolja a termesztõt, hanem a fának a látványa, a lombozat és a gyümölcsök aránya, a gyümölcsök sûrûsége, illetve egymáshoz közelisége. A ritkítással ugyanis nem csak az idei év termésére, hanem a jövõ évi biztosabb és jobb termések kialakítását is szolgáljuk – magyarázta a professzor.

A ritkítást megelõzõen célszerû szemrevételezni a fákat, és az elõzõ év, évek tapasztalatai és a józanész alapján határozzuk meg azt a legnagyobb terméstömeget, amelyik segíti céljainkat (nagyobb gyümölcsméret, jó következõ évi virágzás). Például egy 100 kilogrammos termésre beállítandó almafa esetében, ha egy kilóban öt darab almát számítunk, úgy ötszáz darab gyümölcs lesz az optimális, fán hagyandó mennyiség. A többi gyümölcsöt tanácsos a május végi, júniusi ritkítás során eltávolítani.

Természetesen ilyen pontossággal nem lehet meghatározni a gyümölcsök mennyiségét, de azt igen, hogy a tervezett optimumnál esetleg kétszer vagy háromszor több gyümölcs terheli a fákat. Ez esetben határozunk arról, hogy vagy minden másodikat távolítjuk el, vagy három gyümölcs közül egyet hagyunk meg. Ezen túlmenõen a kisebb méretû, sérült, deformált, beteg és rágott gyümölcsök eltávolítása is szükséges – tanácsolta a szakember.

Túlterhelés esetén sohasem szabad sajnálni az eltávolított gyümölcsöket, mert azzal egyrészt nem lesz kevesebb az összes termésmennyiségünk, másrészt nagyobb árbevételre számíthatunk a darabosabb gyümölcs elõállításával – hangsúlyozta Gonda István.