Több ókori és középkori gyógyító szerint légúttisztító, nyugtató, emésztésjavító, fájdalomcsillapító hatással bíró növény.

Fásodó tövû, évelõ törpecserje, virágai lilásak, átellenesen álló levelei ovális-lándzsás alakúak. Az izsóp az ajakosok családjába tartozik. A növény jellegzetes, kellemes illatot áraszt. Június végétõl augusztusig virágzik, ekkor gyûjthetjük be a virágos hajtásokat. Általában szárítással tartósíthatjuk, de illóolajat is desztillálnak belõle.

A déli, mediterrán vidékekrõl származik, a középkor óta hazánkban is több helyen termesztik. Meleg-és fényigényes, de a szárazságot viszonylag jól tûri.

Mindenképpen ajánlott kiskerti termesztésre, mert virágos hajtásai jó szolgálatot tesznek fûszerként a konyhában és alapnövénye a házi gyógynövénypatikának is. Elsõsorban gyomor-és bélpanaszok, étvágytalanság, emésztési zavarok ellenszere. Szélhajtó hatású, köptetõ, légúttisztító, ezért légúti panaszok kezelésére is hasznos.

Vizsgálatokkal igazolták enyhe görcsoldó és vizelethajtó hatását is.

Illóolaját asztma, szénanátha, nehézlégzés, krónikus hörghurut, köhögés influenza, étvágytalanság, bõrbántalmak, emésztési zavarok esetén ajánlják, de bélférgesség ellenes hatással is bír és serkenti a havi vérzést is.

Gyógytea készítéséhez 2 teáskanálnyi szárított növényt leforrázunk ¼ liter vízzel, majd 5-10 perces állás után leszûrve elkortyolgatjuk. Ha emésztési panaszra fogyasztjuk, ne ízesítsük, egyéb esetben a mézzel édesítés javasolt.

Erõs izzadékonyság esetén, vagy a változókori hõhullámok kezelésre is alkalmas az izsóp, ilyenkor szárított zsályával, fele-fele arányban keverjük a növényeket, így készítsünk belõle teát.

Fûszerként húsokhoz, halakhoz, burgonyával és zellerrel készülõ ételekhez, zöldségsalátákhoz használjuk.