Sok bajt okozhat az agresszíven terjedõ közép-ázsiai medvetalp. Novák Róbert, az Élelmiszerbiztonsági Hatóság gyombiológia szakértõje a Kossuth Rádió Oxigén címû mûsorában elmondta: ma már néhány helyen a természetben is megtalálható Magyarországon a kaukázusi és a Sosnowsky-medvetalp. Mindkét faj egyaránt veszélyes, megérintve fényérzékennyé teszik a bõrt, s az felhólyagosodhat.

Novák Róbert hozzátette: a kaukázusi medvetalpat elõször botanikus kertekben dísznövényként tartották. A Sosnowsky-medvetalp a Felsõ-Tisza vidékén, Gergelyiugornyán az 1980-as években jelent meg. A területet akkor körbekerítették, lekaszálták, és tíz centiméter mélyen kiásták a növényeket. A kaukázusi és a Sosnowsky-medvetalpat fehér, ernyõs virágzatukról lehet felismerni, s arról, hogy magasan kiemelkednek a környezetükbõl folytatta Novák Róbert. Elpusztítani csak úgy lehet õket, ha a gyökereiket is kiássák, a kaszálástól ugyanis rögtön újra kihajtanak.

Orlóczi László, az ELTE Füvészkert igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kaukázusi és a Sosnowsky-medvetalp miatt sem kell jobban aggódnunk, mint a természetben megtalálható, számtalan egyéb mérgezõ növény miatt, a veszélyekre ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet, a növényt pedig kerülni kell. Hozzátette: a kaukázusi medvetalpban található hatóanyagokat a fény exponálja. Ha a növény érintése után a bõrt tûzõ nap éri, sokkal erõteljesebben jelentkeznek a tünetek, különösen, ha a bõrön apró sérülések, hajszálrepedések is találhatók. A vékonyabb bõrfelületen – hónaljban, kézfejen, karon – pedig súlyosabb tüneteket okoz.