A média felkapta DVSC-t, nem vitás; sztárolja a televízió, rogyásig telve vele a bulvársajtó.

2009 nyara a DVSC valamennyi híve számára emlékezetes marad. (Észrevették-e, hamarjában mennyi lett az õslokistából? A Kaposvár ellen meg háromezren leszünk kinn. Hogy mûködik ez? A Liverpool ellen lokista vagyok, a Rákóczi ellen nem?)

A csapat bejutott a BL csoportkörébe, s most mit hallani mindenfelõl? Hogy könnyû nekünk, mert Szima Gábor és az önkormányzat áll a Vasutas mögött, tetejébe a reformer Michel Platini szívlapáttal egyengette utunkat a fõtábláig.

Könnyû? A Szívtiprók néhány tagja bõ hét alatt teljesítette a Debrecen-Kalmar-Diósgyõr-Tallinn-Debrecen viszonylatot, közben szundíthatott néhány órát. Ezért ultrák – érkezik a lakonikus riposzt.

Azt mondom erre, tessék utánuk és tessék utánunk csinálni! A három „hazai” mérkõzésünkért 1400 kilométert darálunk le a legtöbbünk által hõn szeretett metropolisig és vissza, hajnalban érünk Debrecenbe, letusolunk, s indulunk dolgozni. Eh, megszokhattuk, hogy a honi táborok közül nekünk kell legtöbbet vándorolni!

Az ország kedvence

A média felkapta a klubot, nem vitás. Sztárolja a televízió, rogyásig telve vele a bulvársajtó. Amikor zsinórban megnyerte három bajnokságát, kiütötte a Hansát, a Varasdot, a PAOK-ot, a Hajdukot, legyõzte a Wolfsburgot és a Bordeaux-ot, vállrándítással elintézték. Most pedig arról olvasni, hogy az FTC annyi pontot szerzett 1995-ben a Bajnokok Ligájában, amennyit a Loki sohasem fog, de a fanyalgások dacára viszik a jegyet a fõvárosiak, mint a cukrot.

Tömegek készülnek Liverpoolba, Firenzébe, Lyonba, én pedig – megátalkodottan konok – óvatosan szúrom a szövegbe, Szófiában potom háromszázan voltunk, beszámítva a hódmezõvásárhelyi cimborákat.

Tudom, a Balkán nem Anglia, bár kétségtelenül közelebb esik hozzánk, csak hát arrafelé dobálnak a faragatlan levszkisek, piros-fehér sálat égetnek, egymást pofozzák szanaszéjjel. Minden csupa kosz, 10-20 km-ként húzzák le a buszosokat mondvacsinált ürüggyel a zsandárok. A benzinkutasok mellékhelyiségrõl nem is hallottak, aligha véletlenségbõl virítnak buján a kutak menti bokrok. Szóval, tényleg nem kéjutazás a román-bolgár.

Tisztelet a hõsöknek

Mindez mit sem von le futballistáink érdemeibõl, profin végezték feladatukat. Kiverték a Kalmar FF-t (jobb a 2007-es Elfsborgnál), a Levadia Tallinnt (szívességet tett, elrámolta útunkból a Wislát) és a Levszki Szófiát. A Levadiát észt brigádnak könyveltük el, holott az orosz kisebbség együttese, balti nyelvrokonaink nem is hevülnek érte. A hûvösen intelligens svédek bombariadót rögtönöztek szittya vendégeik tiszteletére, Csernobil óta nem volt ilyesmire precedens berkeikben.

Szófiában óriásit szurkoltunk, elsõ perctõl az utolsóig nyomtuk. Volt, ki izzadtan dõlt el, ám rögvest feltápászkodott, nem lehetett megállni. A déli kék-fehérek halálosan nagyképûek voltak, nem is értettem, mire fel a hatalmasra növesztett egójuk. Gyanítom, õk sem értettek a dupla verésbõl semmit.

A legvégén, a Himnusz utolsó sorának eléneklése után 300 magyar ajkáról spontán felzúgott a „Garamvölgyi Lajos, Garamvölgyi Lajos!” rigmus. A fanatikusok közül többen felmutattak az égbe, hol a mennyei seregek lakoznak. Kivételesen fennkölt pillanatok voltak.

Témához kapcsolódó linkek

• Vajon mi lesz a Loki sorsa?
• Belépés a szentélybe - Elkülönítették a Lokit
• BL: Gyõztek a "nagyok"
• Megérkeztek a szurkolók Liverpoolba
• Melleit adja a Lokiért