Csontleletek alapján már jó ideje tudnak a tudósok egy hatalmas sas létezésérõl, de viselkedésükrõl és táplálkozási szokásaikról eddig nem volt információjuk. Eddig azt gondolták, hogy ezek a madarak dögevõk voltak, de a tudósok ma már hisznek a maori történeteknek, és valóban egy vadászó, húsevõ sasról lehet szó.
A sas repülésre képtelen madarakat és gyermekeket ragadhatott el.

Az új-zélandi Canterbury Múzeum kutatója, Paul Scofield és egy walesi egyetem tudósa, Ken Ashwell közösen készítették el a madár koponyarajzát a rendelkezésre álló töredékekbõl. Az eredmény megdöbbentõ hasonlóságot mutatott a maori legendákban leírt madárral, így valószinûsíthetõ, hogy ez AZ a sas, aki képes volt gyermekeket is elragadni.

A madár a nagyságát a pleisztocén idejére (Kr. e. 1.8 millió- 700.000 év) érhette el. A teste a korszak végére óriásira nõhetett, ezzel együtt az agya (a kutatók szerint) egy cseppet sem nõtt. Az elsõ (igazi) õslakosai a szigetnek 750 évvel ezelõtt jelentek meg, azelõtt Új-Zélandot leginkább az imént tárgyalt sas és a moa nevû szárazföldi madár "népesítették be".