A MNB kedden módszertani iránymutatást tett közzé a fogyasztói kölcsönszerzõdéseknek az árfolyamrés semmissége miatti átszámításához. Az iránymutatás abból indul ki, mintha 2004. május 1-jétõl fogva érvényben lett volna az MNB hivatalos árfolyamának alkalmazási kötelezettsége a törvény hatálya alá esõ szerzõdésekre vonatkozóan.

Az útmutató alapján visszamenõlegesen újra kell számolni minden érintett szerzõdést. Meg kell határozni az ügyfél kezdeti, devizában kifejezett adósságát, valamint a megvalósult elsõ havi törlesztés során forintban felmerülõ túlfizetés mértékét devizában kifejezve, majd az ezzel csökkentett még fennálló devizaadóssággal kell tovább számolni.

A túlfizetést minden idõpontban tõke(elõ)törlesztésként, illetve a fennálló adósság folyamatos csökkentéseként kell értelmezni. Ezt az algoritmust ismételve kell kiszámolni a következõ havi törlesztõrészleteket, a túlfizetést és az adósság lefutását egészen az elszámolás, illetve – ha a szerzõdés korábban megszûnt – a szerzõdés megszûnésének napjáig. A jelenleg fennálló devizaadósság és az átszámításból adódó devizaadósság közötti különbség adja az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazásának költségét.

Az MNB alelnöke elmondta: az iránymutatás az egységes jogértelmezést és jogalkalmazást segíti. A törvény végrehajtását azonban a módszertani útmutató alapján fogják ellenõrizni, ezért “mindenképpen komolyan veendõ” – tette hozzá.

Az iránymutatás tartalmát az Igazságügyi Minisztériummal (IM) egyeztetve alakították ki, a jogértelmezés alapja a tárca állásfoglalása. Az MNB ajánlása semmiben nem terjeszkedik túl a törvény elõírásain, tehát nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az ez alapján kiszámított túlfizetést milyen módon kell rendezni az ügyféllel.

Csak annak az összegnek a kiszámítására szolgál, ami az ügyfélnek visszajár. Azt, hogy milyen módon jut hozzá, késõbb fogja a törvény rendezni – fejtette ki Windisch László.

A mindenkori túlfizetések tõkébõl való levonása olyan, mint a kamatos kamattal való számolás és azt eredményezi, hogy a nekik járó valós összeg illeti majd meg az ügyfeleket – reagált arra a felvetésre, hogy az érintett devizahitelesek a közzétett számítási móddal jobban jártak, mint amire korábban számítani lehetett. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a visszajáró összeget a most fennálló tartozásból kell levonni – mondta.

Az alelnök szerint, amióta az árfolyamrés kérdése napirendre került, ez egy lehetséges értelmezése volt a jogszabálynak, hiszen ésszerû, hogy ha a bank valakitõl nagyobb összeget von le hiteltörlesztés címén, mint amennyit kellett volna, akkor azt a fennálló tõkében számolja el. A másik megoldás az lenne, ha ezt jogosulatlanul elvont összegként kezelné, s arra egyszerûen kamatot számítana fel. A bank és az ügyfél között azonban tartós jellegû jogviszony, hitelviszony van, s ha annak alapján az ügyfél teljesít a banknak, akkor azt a hitel törlesztéseként kell elszámolni – mutatott rá.

Ez több terhet jelent a bankok számára, de az MNB elõzetes számításai szerint várhatóan ezzel a számítási módszerrel sem fogja meghaladni a jegybank által korábban jelzett 900 milliárd forintot a bankok terhe az árfolyamréssel és egyoldalú kamatemeléssel kapcsolatos visszatérítések miatt – hangsúlyozta Windisch László.