Vevõk

A forgatagban elsõként egy olyan középkorú nõt kérdeztem, aki egy szatyorban a frissen vásárolt sütésre és fõzésre egyaránt használható korondi tálat cipelt. Azt mondta, hogy a barna mázas, ovális cserépedényt a sütõbe, rácsra kell helyezni, bele pedig húsokat, vagy például töltött káposztát lehet tenni. Az árus hét ezerre tartotta, de végül ötért is megkapta. Horváthné Szigeti Szilvia ezen kívül hat darab, szintén Erdélybõl származó tányért is vett, melyekért mindössze 1500 forintot fizetett.

Kozma Sándorné, Vali és Kozma Sándor szintén a konyhafelszerelést gyarapították. Õk egy olyan tízliteres alumínium edénybe ruháztak be, melynek üvegbõl készült fedõje is van. Az árát 4500-ról, 2500 forintra alkudták le. Azt mondták, hogy ilyet nálunk üzletben nem lehet kapni, vagy ha mégis, kétszer ennyibe kerül.

– A lábasban elsõsorban toroskáposztát akarunk fõzni – jelentette ki a nõ, majd arról is beszámolt, hogy egy tucat konyharuhát is vásároltak ezer forintért.

Ricterné Szilágyi Szilvia három léggömbökkel játszó kisgyermekét „terelgette” amikor megszólítottam. Arról beszélt, hogy „hirtelen felindulásból” téli kabátot vett magának és a húgának. A vízálló dzsekikért 11 500 forintot adott, ami szerinte egészen jó ár.
Eladók

A vásár Böszörményi úti részén egy kék-fehér csíkos sátor alól, szemet gyönyörködtetõ, színes marcipán desszertek kínálták magukat. A bódító édes illatban a budapesti Mezei Róbert fiatal cukrász hangsúlyozta, hogy kézzel készített termékekkel, összesen harminc félével érkeztek.

– A mandulából és porcukorból elõállított marcipánt különbözõ gyümölcsökkel, magvakkal, csokoládéval teszik még ízletesebbé. A vevõk Debrecenben leginkább a kókusztekercset viszik, melybõl 190 forint volt tíz deka.

A legkülönlegesebb termékük a pálinkába áztatott gyümölccsel töltött marcipán, melybõl 600 forintért adtak tíz dekát.

Szatmárcsekérõl hozott házi készítésû befõtteket, lekvárokat kínált egy kicsivel arrébb egy középkorú férfi. Borbély Ferenc azt mondta, hogy sokáig szobafestõ-mázolóként dolgozott, de mostanában már nem tudott megélni abból. Ezért váltott, most csaknem 300 gyümölcsfát gondoz. Az asztalán a szokásos sárgabaracklekvár mellett olyan különlegességek is voltak, mint például a som, a birsalma és a körte lekvár. A nemtudom szilvából fõzött, sûrû, fekete édességet mázas cserépköcsögbõl meg is lehetett kóstolni.

A vásárban az elmúlt években sok fehér inges, széles karimájú fekete kalapos, fekete zakós, mellényes erdélyi Gábor–cigány is árult. Idén alig–alig lehetett velük találkozni. Egyet azért mégis találtam, aki edényeket, teáskannákat, késkészleteket pakolt ki. Gábor József elmondta, hogy Hargita megyében lakik és immár húsz éve foglalkozik kereskedelemmel.
– Pozsonyban sokkal jobb a piac, ott több pénze van az embereknek – válaszolta arra a kérdésre, hogy mi az oka elmaradásuknak. A fotó készítéshez úgy járult csak hozzá, ha veszek tõle valamit. A Naplóért mindent, én is vettem egy 15 literes alumínium edényt