Nem ördögtõl való a vasárnapi boltzárlat ötlete. Egy kedves barátom kifejezetten bojkottálja a nyitva tartókat. Hat után és hétvégén nem hajlandó boltba menni, pedig lehetõsége volna rá, hiszen megyeszékhelyen él. Horváth Borbála jegyzete.
Álszent dolog lenne figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy sokaknak – köztük olykor nekem is – ez a nap az egyetlen, amikor saját munkaideje (abban megfogyatkozó ereje) nem korlátozza a nagy bevásárlás intézésében, netán egy-egy ruha kiválasztásában. Nehéz állást foglalni, de én együtt tudnék élni a bolttalan vasárnapokkal. |
Hasonló hírek
 Kedvenc hírekÖn még nem rakott semmit a kedvencek közé! |
Barátom elveit csak erõsíti bennem egy vasárnapi kép, ahogyan este kullog haza egy tõlem alig pár évvel idõsebb lány. Az agyonnyúzott arc a belvárosi bevásárlóközpontból ismerõs, nem csak a hidegtõl húztam össze magam, amikor elment mellettem, míg én a moziba siettem. Ugyanezt a kiábrándult tekintetet látom olykor édesanyám arcán is, aki gyakorta tölti a hét utolsó napját azzal, hogy kasszázza mások vasárnapi ebédjéhez vagy bográcsozásához valókat. Sokan többször visszamennek a kis élelmiszerüzletbe, nincs nyomás rajtuk, hogy egyetlen napra is nélkülözniük kellene a kifogyhatatlan éléskamrát. Pedig a háziasszonyi kreativitás végtelen és percek alatt kitölti a kamra hiányosságait. Sok új, recept kezdõdik úgy, hogy „na az pont nincs itthon”.