Ha felkĂŠszĂźlt az autĂłs ĂŠs a szolgĂĄltatĂł is, akkor adĂłdik a kĂŠrdĂŠs: lehet-e bĂĄrmifĂŠle bĂśkkenĂľ kĂśzlekedĂŠsĂźnkben a leghidegebb ĂŠvszakban? Ahogyan egy kĂśzismert autĂłs mondĂĄs tartja: felkĂŠszĂźltĂźnk a tĂŠlre, na de a hĂłra is?

Mint minden tĂŠmĂĄban, ezen a tĂŠren is felemĂĄsak a vĂŠlemĂŠnyek. Ritka, hogy ne hibĂĄztassuk akĂĄr magunkat, akĂĄr az elĂľttĂźnk haladĂł kocsit, vagy ĂŠppen a kotrĂłgĂŠpet, hogy az vajon merre lehet. SzemĂŠlyes ĂŠlmĂŠnyeim ĂŠs tapasztalataim szintĂŠn felemĂĄsak. Az most mindegy, hogy autĂłban, vagy buszon Ăźlve, de talĂĄlkoztam mĂĄr jĂŠgbordĂĄs fþúttal is, no meg tĂśkĂŠletesen jĂĄrhatĂł mellĂŠkutakkal is. LĂĄttam mĂĄr tĂźrelmetlenĂźl elĂľzĂľ autĂłst, akit percekkel kĂŠsĂľbb az ĂĄrokbĂłl szedtek ki, de lĂĄttam mĂĄr megfontolt, hideg fejjel gondolkodĂł sofĂľrĂśket, akik tisztĂĄban voltak az ĂŠvszak adottsĂĄgaival, ĂŠs az volt a fontos nekik, hogy hogyan – ĂŠs nem az, hogy mikor – ĂŠrnek haza. Ezek persze mĂĄr elmĂşltak, mind csak utĂłlagos elmĂŠlkedĂŠs. A fontos dolgok Ăşgyis akkor derĂźlnek majd ki, amikor ĂŠlesben talĂĄlkozik – vagy nem talĂĄlkozik – egymĂĄssal az ĂŠvszak, az autĂłs, ĂŠs a hĂłkotrĂł.