Egybehangzó vélemények szerint a gyerekek körében trendi a „neten lógni”, és az a „lúzer” – fogalmazott az egyik szülõ –, aki inkább könyvet olvas, vagy a szabadban játszik. Több szülõ egyenesen reménytelennek írta le, hogy gyermeke elfelejt viselkedni, kommunikálni, és még vacsorázni sem jön el a géptõl.

Egy az elmúlt két évben folytatott vizsgálat szerint a humánsegítõ szakemberek a szenvedélybetegségek közül az elsõ helyre ugyan az alkoholizmust tették, a másodikra azonban már a cyberfüggõséget – hívta fel a figyelmet Majoros Márta, szociálpszichológus, narkológus. A szakemberek tehát már terepen is érzékelik, hogy egyre jelentõsebb társadalmi problémáról van szó: a gyerekek az érzelmi és kapcsolati hiányukat élik meg a virtuális térben. Mint mondta, ha valaki naponta három óránál többet tölt a laptop, az internet elõtt, az mindenképp kóros. „Ott már valami megbillent”, ebben az esetben állapotfelmérés kell hogy készüljön a fiatalról – tette hozzá.

Majoros Márta szavai szerint manapság identitásképzõ ereje van annak, melyik gyereknek milyen kütyüje van, ez „elhelyezi õt” a kortárs közösségben. Szólt ugyanakkor egy tavalyi vizsgálatról is, amely szerint már az óvodáskorúak 80 (!) százaléka is rendszeresen játszik különféle online játékokat. Ezeket a stratégiai, illetve szerepjátékokat közvetítõ játékoknak nevezik, ahonnan pedig már „egyenes átjárás” van az online szerencsejátékhoz, és az tud igazán beszippantani – hangsúlyozta.

Dolgozom gyerekekkel, akik éjjel-nappal egyedül vannak, sokan már óvodás korban is„kozmikus magányban, ridegtartásban élnek” – fogalmazott, rámutatva, míg korábban sok szülõ a tévével kötötte le a gyereket, ma már az internettel, mobiltelefonnal, „mert ott elvan a gyerek”. Rossz példa az is, ha egy szülõ állandóan a telefonját nyomkodja, hiszen ezt látja mintának a gyerek – folytatta.

A felvetésre, hogy a gyerekeknek bizonyítottan mozgásra, érintésre, fizikai tapasztalásra van szükségük a fejlõdéshez, a szakember elmondta: ma már ott tartunk, hogy az újszülött is „háttérként hallja a zajokat ezekbõl az eszközökbõl, és gyakorlatilag az anyja hangját sem tudja már megkülönböztetni a kakofóniában. Ez pedig a legnagyobb ártalom, ami megtörténhet, hiszen ebben a masszában elvész az anya hangja – hangsúlyozta.

Majoros Márta kiemelte: ezekben az esetben „szerzett figyelemhiányról” beszélünk, pedig a gyerekek nem így születnek, ráadásul ez a probléma felnõtt korra 70-80 százalékban nem változható meg. A gyereknek fizikai érintésre van szüksége – összegzett a szakember, megállapítva: ma sokan hideg technikai eszközöket manipulálnak ahelyett, hogy megkapnák az ölelõ szülõi szeretet és az érintést. Ez hiány – jelentette ki a szociálpszichológus.

A megszólaló játéktervezõ, Fekete Zsombor arról beszélt, hogy kommunikációra van szükség a gyermek és a szülõ között. Meg lehet ugyanis beszélni, hogy egy játék például 30 körig tart, és azután a gyermek nem kezd újat. Ha azonban a szülõ akkor akarja õt felállítani a géptõl, amikor a barátaival játszik, a gyermek agresszív módon reagálhat. Meg lehet egyezni abban is, hogy például „egy szint teljesítése, vagy „egy pálya befejezése után lehet menteni, azaz idõben be lehet fejezni a játékot – tanácsolta a játéktervezõ.

Hogyan hat a kisgyerekre az okostelefon?

A legtöbb gyermek számára ellenállhatatlan az okostelefonok, táblagépek csillogó képernyõje, így nem véletlen, hogy számos szülõ használja egyfajta gyereknyugtatóként a készülékét. Míg a gyerekkori tévézés káros hatásait az elmúlt években egyre több vizsgálat tárta fel, az egyelõre nem világos, hogy pontosan mibõl is marad ki a gyerek a táblagép bûvöletében, hogyan hat agyának fejlõdésére és társas kapcsolataira, ha a felnõttek társalgása helyett a képernyõre tapad.

Sok szülõ került már olyan helyzetbe, hogy üvöltõ vagy veszekedõ gyermeke kínos helyzetbe hozta társaságban vagy étteremben. Az okostelefonnal, táblagéppel rendelkezõ szülõk sokszor úgy oldják meg a kínos helyzetet, hogy a gyerek kezébe nyomják a készüléket, így varázsütésre elmúlik a hangzavar, a gyereket beszippantja a képernyõ varázsa. Nem ismert azonban még, hogy hogyan hat a gyerek agyi fejlõdésére és kapcsolatteremtõ képességére, ha az asztal mellett csak a táblagéppel foglalkozik, és teljesen kivonja magát a társalgásból.

Egyelõre a pszichológusok, idegkutatók számára sem világos, hogy milyen idegrendszeri hatásokkal járhat a táblagépek gyakori használata. Az amerikai Kaliforniai Egyetem kutatói a The New York Times kérdésére így nyilatkoztak: a táblagépek és okostelefonok stimulációira érzékenyen reagál az agy, ennek következtében komoly vonzerõt jelentenek a gyerekek számára. Az elektronikai eszközök könnyen gyõznek a környezeti hatások, például unalmasnak tûnõ felnõtt beszélgetés fölött, viszont más tevékenységektõl, például társas kapcsolatok teremtésétõl, a társalgásba bekapcsolódástól vagy abban legalább megfigyelõként való részvételtõl vehetik el az idõt.

A szakemberek szerint az igazi kérdés azonban az, hogy eltérõen fejlõdik-e az étteremben színes ceruzával papírra rajzolgató, illetve a táblagépen színezõprogrammal játszó gyermekek agya, másként alakul-e szocializációjuk? Az eddigi eredmények alapján az ilyen kreatív tevékenységek esetében nincs a kettõ között jelentõs különbség.

Ami viszont fontos, hogy a gyermek érezze, hogy táblagépzés közben is része a társalgásnak. A felnõttek vele, illetve egymással folytatott beszélgetési igen fontosak a kicsik számára: ezeken keresztül ugyanis azt is megtanulják, hogyan beszélgessenek önmagukkal, ami segít abban, hogy egyedül, önállóan el tudják tölteni az idõt. A szakemberek szerint a gyerek táblagéppel való csitításának megvan az a veszélye, hogy a gyermek valószínûleg nehezebben tanulja meg önállóan eltölteni az idõt, és a valódi interakciók "zûrös" világából könnyen menekül a tabletek hibátlan csillogásába, amely hamis biztonságérzetet nyújthat.

De a szakemberek a korai okostelefon, táblagép használat más veszélyeire is felhívják a figyelmet. Addikciós szakemberek szerint minél korábban kezdi valaki az online játékot, annál nagyobb a kockázat, hogy függõség alalul ki nála. Arról, hogy a színes képernyõ mennyire könnyen képes a gyereket beszippantani, sok szülõ számára ismerõs: a kicsiktõl ritkán lehet sírás nélkül elvenni a készüléket. A gyerekeknél különösen könnyen kialakuló függõség ellenére egyre több a gyerekeknek szóló, okostelefonokra, iPad-ekre fejlesztett alkalmazás.

Pont a függõség veszélye miatt az amerikai, kanadai ajánlások szerint két évnél fiatalabb gyereknek egyáltalán nem kéne kütyüket kezébe adni, és 3-5 éves kor között is csak a mértékletes tévézés ajánlott. (Ennek ellenére egy felmérések szerint a kétévesnél fiatalabb amerikai kisgyerekek csaknem fele naponta legalább két órát néz tévét vagy DVD-t.) Tabletes és okostelefonos (illetve online) játékokat csak általános iskolás kortól javasolnak szakemberek. Az ajánlások szerint, ha úgy látjuk a gyereken, hogy túlzásba esett, a függõség jelei kezdenek kialakulni nála, vonjuk meg tõle a képernyõt egy hétre.