Egy hétvégi takarítás ára az lett, hogy a nagy és okos bátyja elviszi õt petárdázni. Még a port is letörölte a rendetlen nagytestvér szobájában, mert attól félt, ha nem lesz elég nagy a rend, kimarad a buliból.

Szombat este a nagyok már gyülekeztek egy elhagyatott területen, úgy gondolták, a falu határában senkit sem zavarnak, ha kiélik piromániájukat. A kabátzsebekbõl elõkerültek a zöld rudak és a gyufásdobozok. A csapat legkisebb tagja ámulva nézte a nagyok szakértelmét, ahogy a foszforcsíkon végighúzták a petárdát, eldobták és a jött a durranás. Volt, amelyik besült, azt hagyták. Senkit nem érdekelt, csak Öcsi jegyezte meg jól a helyet, ahová a „süket rúd” esett. Alig 20 perc múlva véget ért a hangos móka, a kis galeri kurjantással ünnepelt minden durrogást. Egymás tenyerébe csaptak és elindultak hazafelé.

Amikor senki nem figyelt rá, öcsi elszaladt a petárdáért, otthon kicsente testvére zsebébõl a gyufát, majd kiosont az udvarra. Próbálkozásai nem jártak sikerrel, s amikor már éppen feladta volna, csak egy halk sercegést hallott, de eldobni már nem tudta a petárdát. A kezében robbant fel… Vijjogva jött érte a mentõautó. Jobb kézfejét adta a gyerekes csínyért, arcán sebhelyek figyelmeztetik minden nap a tragédiára. S hiába minden tiltás, hiába a büntetés, minden évben van egy olyan Öcsi, aki túl nagy árat fizet a durrogásért.