A tavalyi rendkívül enyhe és száraz tél kedvezett a kórokozóknak és a kártevõknek, ennek egyik látványos példája a mezei pocok évtizedek óta nem tapasztalt mértékû országos kiterjedésû felszaporodása volt, amely egyértelmûen összefüggésben van az enyhe, csapadékszegény téllel, ami nem gyérítette az áttelelõ állományt. Ez a rágcsáló érzékeny a telelés körülményeire, ideális volna ellenük egy nem túl hideg, csapadékos idõ, amelyben könnyebben elpusztulnak. Az év másik növényvédelmi meglepetése a sárgarozsda rég nem tapasztalt mértékû járványos fellépése volt, amely feltételezhetõen szintén összefügg az enyhe téllel – magyarázta Tarcali Gábor, a Debreceni Egyetem Mezõgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Növényvédelmi Intézet tudományos fõmunkatársa.

Gyümölcs és szõlõ ültetvényeinkben is számos betegség, illetve állati kártevõ telel a különbözõ növényi részeken, a talaj felszínén vagy éppen a talajban. Ezek áttelelésére jelentõs hatással van a téli idõjárás. Ugyanakkor arra számítanunk mégsem szabad, hogy a téli fagyok teljes mértékben megoldják növényvédelmi problémáinkat, és elpusztítják növényeink károsítóit.

A gazdáknak a téli idõjárástól várt jótékony hatás mellett maguknak is aktívan közre kell mûködniük a károsítók visszaszorításában. A gyümölcsfák kórokozóinak leggyakoribb fertõzési forrásai a megbetegedett növényi részek. A téli növényvédelmi és metszési munkák során kiemelt feladat a fertõzési források csökkentése – mutatott rá a szakember.

- Az alma lisztharmat, az õszibarack lisztharmat micélium alakban, azaz gombafonalak összességében telel a fertõzött hajtásvégeken, általában a csúcsi, vagy ahhoz közeli részeken. A kemény fagyok hatására károsodnak ugyan, de jelentõs mennyiségük a rügyek belsejébe a pikkelylevelek alá védettebb helyre húzódik be. A hajtásvégek felsõ harmadát a metszés során le kell vágni, és meg kell semmisíteni. Az alma favarasodás spórái a megmaradt lomb- és gyümölcsmaradványokban telelnek, és onnan indítják a fertõzést. Ezek megsemmisítése illetve karbamiddal vagy ammónium-nitráttal történõ kezelése létfontosságú – hangsúlyozta a kutató.

Leggyakoribb gyümölcsfajaink molykártevõi közül a fák kéregrepedéseiben telel az almamoly, a barackmoly, a szilvamoly . Ezek a kártevõk a fatörzs és vázágak drótkefézésével, kéregkaparással hatékonyan gyéríthetõk, pusztíthatók. Ezzel a módszerrel pusztíthatjuk a kemény pajzsuk alatt, a fakéregre tapadó pajzstetveket, valamint a levéltetveket, amelyek többsége tojás alakban vagy kifejlett, speciális áttelelésre képes tetûalakban telel át a fás növények kérgén.

Ugyancsak a fák kérgén meglapulva vészelik át tojásalakban a telet a gyümölcs-, szõlõ és díszfákat fertõzõ atkák is. Továbbfejlõdésükhöz szükséges felmelegedés után jelennek meg a 4 pár lábú, apró, pókszerû állatok, szívogatásukkal erõs deformációt idézve elõ a megtámadott növényeken. Ezek áttelelõ alakjainak számát is jelentõsen csökkenthetjük a kéreg téli fizikai ápolási munkáival – magyarázta.

A cseresznye és meggy termését károsító cseresznyelégy, keleti cseresznyelégy lárvák a fertõzött termésekben vagy a talajon a lomb között bebábozódnak, majd tavasszal onnan repülnek ki az apró legyek. A lomb és fertõzött gyümölcs maradványokat minél elõbb ássuk mélyen a talajba – figyelmeztet a szakember.

A metszés és a mechanikai ápolási munkákat követõen az elsõ növényvédelmi kezelés a tél végi lemosó permetezés, amelynek célja, hogy rügyfakadás elõtt, rügypattanáskor tovább csökkentsük a növények felületén áttelelt kártevõket – tette hozzá Tarcali Gábor.