Sõt, az árubemutatókra továbbra is valótlan ígéretekkel, méregdrága, használhatatlannak bizonyuló cikkekkel csábítják fõleg a szépkorúakat; - tisztelet persze a kivételnek. Hogyan elõzzünk meg a bajt? És mit tegyünk, ha vásároltunk, de elégedetlenek vagyunk?

A bejelentési kötelezettség fõ funkciója, hogy a hatóság minél több termékbemutatóról értesüljön, amivel nincs is gond. Probléma akkor adódik, amikor a helyszínen kizárólag szórólappal, névre szóló meghívóval rendelkezõ személyek vannak jelen, ilyenkor a felügyelet munkatársa csak úgy tud részt venni az eseményen, ha felfedi kilétét, de ezáltal nyilvánvalóvá válik, hogy ellenõrzés zajlik - magyarázta dr. Kathi Attila, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) kabinetvezetõje a Kossuth Rádió Napközben címû szerdai mûsorában. Ha azonban az ellenõr végig inkognitóban tud maradni, feltárhatóak azok a megtévesztõ, adott esetben agresszív kereskedelmi gyakorlatok, amelyek a korábbi vizsgálatokon nagy számban voltak tapasztalhatók - tette hozzá.

A termékekkel két komoly baj szokott lenni - folytatta. Az egyik, hogy az azok megvásárlására való ösztönzés általában azt az állapotot használja ki, amelyben az idõs emberek többsége egyébként is benne van, így az összes olyan tünetet felsorolják, amellyel a nyugdíjas korosztályban „illik” rendelkezni. A másik gond, hogy a forgalmazó nem tudja elvégezni azt az igazolást, amely bizonyítja a termék bemutatókon elmondott terápiás hatását - mutatott rá. Nagy problémát okoznak továbbá a helyben köthetõ hitelszerzõdések is, ami miatt a jogszabály szigorításával kapcsolatban lesz még teendõ - állapította meg.

Kathi Attila emlékeztetett arra, hogy a törvény tiltja az agresszív kereskedelmi gyakorlatot, bár annak megítélése már jogalkalmazási kérdés. Jogszabálysértés történik, amikor a bemutatókon agresszív meggyõzés zajlik, egyfajta pszichés nyomásgyakorlás. Ilyen például, ha az hangzik el, hogy ha valaki nem veszi meg a terméket, akkor a következõ karácsonyt már nem éli meg. Vagy olyan pszichés nyomásgyakorlás történik, hogy az esemény végén úgy érzi a részvevõ, hogy muszáj vásárolnia, mintegy ellenszolgáltatásként, amiért elvitték kirándulni és ebédet is kapott - részletezte.

A hatóság éppen ezért nyugdíjas klubokban, közösségi házakban próbál olyan prevenciós elõadásokat tartani, amelyeken igyekszik meggyõzni a szépkorúakat, hogy nem kötelezõ elmenniük a bemutatókra, vásárolniuk azokon, és nem tartoznak semmivel, ha nem teszik azt meg. Szükség is van erre, hisz tavaly csak az írásos bejelentések száma 700-800 között volt, a telefonos és egyéb panaszokkal együtt pedig jóval 1000 fölötti a szám - hangsúlyozta az NFH kabinetvezetõje hozzáfûzve, hogy idén is lesznek tájékoztató kampányok.

Kathi Attila a megelõzésen túl arról is beszélt, hogy mit kell tennie annak, aki vásárolt, de meggondolja magát. A termék átvételétõl számítva 14 napon belül az elállás lehetõsége a vásárló rendelkezésére áll, mindenféle indoklás nélkül megteheti azt. A vállalkozásnak információt kell közölnie a panaszügyintézés menetérõl és a visszaküldés helyérõl. A határidõ letelte után a szavatossági, jótállási jogok élnek, ha a termék hibás, vagyis nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amivel azt meghirdették, akkor a szerzõdésbe „bele lehet nyúlni”. Ez nehezebb, sokszor békéltetõ testületi eljárást kell igénybe venni hozzá; perre is lehet vinni az ügyet, mert nagy részük megnyerhetõ - fejtette ki. Kiemelte ugyanakkor, hogy inkább a szerzõdéskötést kell megfelelõen átgondolni, az jobb, mint az utólagos reparáció.