Feltételezem, van még néhány trükk a tõzsérek tarsolyában az emberek kirablására, s hiszékeny ember is lesz mindig, mivel valamiféle hit nélkül – és itt most nem elsõsorban vallási tartalmúra gondolok – valószínûleg emberi élet se létezne a földön. Mert egyszerûen képtelenség elhinni – s magam is a reménykedõk táborához tartozom –, hogy minden ban­kár egy kalkuláló lator volna, s azzal a gondolattal se szívesen hajtanánk álomra a fejünket esténként, hogy amióta a templomos lovagok feltalálták a banki ügyleteket, a világ kufárok martalékává vált. Ugyanakkor nyilván az angolszász világban se véletlenül alkották meg a „bankster” kifejezést a gengszter mintájára. Mindezzel azért voltam kénytelen elõhozakodni ismét, mert éppen a napokban kapja kézhez a devizahitelesek többsége a banki elszámolásokat, és a kormánytól a bankszövetségig valójában már megint mindenki az emberek hitére és jóhiszemûségére bazíroz. S mi – akik még mindig az árfolyamkockázat átvertjei vagyunk – készséggel elhisszük, hogy most majd visszarántanak bennünket a szakadék szélérõl, s visszaadják azt, amit tisztességtelenül elvettek. Holott ez csak a játék egy újabb fordulója. S ha elég sokáig játszunk, talán még haragudni is elfelejtünk.