Azzal már jó esetben mindenki tisztában van, hogy mekkora gondot jelent a Földünket körülvevõ ózonpajzs elvékonyodása, és az UV-B sugárzás felerõsödéséért felelõs ózonlyuk növekedése. A magas ózonkoncentrációt a magas napállás is segíti, így a nyári hõhullámok nem várt következményekhez vezethetnek.
Szélcsend és nyári forróság, egyenlõ ózonszennyezés
A szeptember nem csupán a nyár, hanem a nyári szmogszezon végét is jelenti. Rövidülnek a nappalok és gyengül a napsütés ereje, amivel a talaj közeli ózon a számítások szerint nem fogja meghaladni a hatot a tíz pontos szennyezési indexen. Ez jó hír Európának, mivel a felszín közelében az ózon negatív hatásai kerülnek elõtérbe.
Rekordméretû ózonlyuk az Antarktisz fölött 2006-ban. A lila és kék színek jelzik, hol volt a legalacsonyabb az ózon koncentrációja
Forrás: NASA
Ilyen többek közt a fémek korróziója, a gumi és mûanyag felületek károsítása és nem utolsó sorban a növényzetre gyakorolt negatív hatás.
A három oxigénatomból álló instabil molekula növekedése az élõvilágra gyakorolt negatív hatása mellett
a növényeknél számos anomáliához, például növekedési rendellenességekhez, szárelhaláshoz, terméscsökkenéshez vezethet, így veszélyezteti az élelmiszerforrásainkat.
Az ózonlyuk változásai az, Északi-sark felett
Forrás: NASA Goddard Intézet
Mérések szerint az idei nagy-britanniai nyár a szmog szempontjából három fontosabb idõszakra oszlott: a kora júliusi hõhullám Anglia és Wales jelentõs részét sújtotta, kora augusztusban délrõl nyugat felé terjedt, majd egészen a hónap végéig folytatódott egész Skóciát és Angliát érintve.
Ez járult hozzá a magas ózonkoncentráció kialakulásához, melynek alapfeltétele a magas napállás,
amely megfelelõ mennyiségû besugárzást biztosít a fotokémiai reakciók lezajlásához.
A globális felmelegedés következménye, hogy egyre hosszabbak a nyári évszakban tapasztalható forró és száraz periódusok
Forrás: Thinkstock
Ezért emelkedhet meg jelentõsen szélcsend esetén, egy-egy derült nyári napon a nagyvárosi és forgalmas környezetben az ózonkoncentráció.
Ráadásul a légáramlatok akár több száz kilométerre is elszállítják az ózondús levegõt,
ahol az ózonbontó anyagok hiánya miatt szintén magas ózonkoncentráció alakulhat ki.
Búcsú a zöld levelektõl
A nyáridei szmogban az ózon alapértéken is meghatározó szennyezõanyagnak számít. Ez igen káros lehet az egészségünkre és ugyanilyen romboló hatással van a növényekre is.
Az ózon közvetlenül árt nekik, oxidálja és pusztítja a zöld leveleiket,
a növekedésük magas felszín közeli ózonszint esetén lelassul. A légszennyezés évszázadok óta teszi tönkre a növényvilágot.
Az erdõségeket és a mezõgazdasági ültetvényeket is veszélyeztetheti az ózonszint megnövekedése
Forrás: Thinkstock
A Viktoriánus korban közönséges platánfákat ültettek a városközpontokban, mert ezek fák ellenállóak a szén égésébõl származó kénnel szemben. Pusztuló erdõkrõl készült képek az 1980-as években igen jól illusztrálják azt a kárt, melyet az ipari és közlekedésbõl származó szennyezés okozhat a fákban, sõt ami még fontosabb a földben, melybõl kinõnek.
Csökkenõ búzamezõk
Az ózonnak közvetlenül a termõföldre nincs hatása, helyette azonban rombolja a növények leveleit és megfosztja õket száruktól. Kicsi, sápadt, sárga, krém vagy bronz színû, parányi méretû foltokat okoz, mindezt együttesen. Súlyosan roncsolja a növényi sejteket, miközben levélelhalást, terméshozam csökkenést és anyagcserezavart okoz.
Az ózon erõs koncenetrációban roncsolja a növények leveleit
Forrás: Wikimedia Commons
A Nature magazinban közelmúltban megjelent tanulmány szerint az ózonkoncentráció megnövekedett mértéke miatt az erdõk ma már csak korlátozott mértékben tudják betölteni az úgymond „szénraktár” szerepet.
Az alapvetõ gabonafélék, így a búza terméshozamát is veszélyezteti a jelenség
Forrás: Thinkstock
A kutatást végzõ brit kutatócsoport rámutatott, hogy
a magas ózonkoncentráció csökkenti a fotoszintézis arányát,
ami a növények által elnyelt széndioxid mennyiségét jelentõsen befolyásolja. Emellett kimondta azt is, hogy a széndioxid és ózon kölcsönhatása minkét gáz koncentrációjának növekedését eredményezi, ezáltal csökkenhet a növények széndioxid felvételi képessége, mert bezáródnak a levelek pórusai.
A növekvõ talajközeli ózonszint csökkenõ terméshozamot eredményez olyan fontos gabonafélénél is, mint amilyen a búza
Forrás: H.Szabó Sándor
A folyamat Európában leginkább az olyan fontos alapanyagok, mint a búza, a krumpli és a cukorrépa terméshozamára lehet hatással. A Leed és York Egyetemek kutatói úgy becsülik, hogy a megnövekedett ózonkoncentráció minimum 3 százalékkal csökkentheti az európai búzamezõk méretét.