Erre így konkrétan nem emlékszem

Ki mit miért csinált néhány évvel ezelõtt, ki kit mire utasított, mirõl egyeztetett, ki miért döntött úgy, ahogy döntött? Az emlékek úgy tûnik, erõsen megkoptak, mindenki másra mutogat, és jellemzõen
azok tudják a legkevesebbet az egészrõl, akiknek az aláírása a szerzõdéseken szerepel.

Pedig a tárgyalás elején még az is felvetõdött, hogy ki kellene zárni a terembõl az újságírókat, mivel túl sok üzletileg érzékeny szakmai részlet és szám kerülhet elõ, ami nem a nyilvánosságra tartozik. A bíró végül úgy döntött, a sajtó maradhat, legfeljebb majd kiküldik õket, ha üzleti titkok, a közre nem tartozó részletek kerülnek szóba. Alaptalan volt a félelem, sem üzleti titkok, sem érzékeny részletek nem kerültek elõ, a pécsi ítélõtábla tárgyalótermében pedig felvonult az utóbbi néhány év szinte összes, állami energetikai ügyekben meghatározó döntéshozója.

Németh Lászlóné.
Fotó: Marjai János / MTI

Fellegi Tamás és Németh Lászlóné fejlesztési miniszterek. Baji Csaba az MVM vezére, Kóbor György, Major György, Králik Gábor, Bally Attila az MVM és METI egykori vezetõi, olyan emberek, akik ráláthattak az ügyre. (Lehõcz Balázs, a MET vezetõje nem vette át az idézést, Bencsik János volt államtitkár pedig nem jelent meg a bíróságon.) A perben egyébként a MET a felperes és Tóth Bertalan szocialista képviselõ az alperes, a szerzõdéseket kiperelõ politikusnak az ügyben tett kijelentései, a cégrõl tett állításai miatt kellett bíróság elé mennie. A képviselõ mutyit, milliárdokat, és lopást kiáltott, a MET szerint ezzel Tóth megsértette a jó hírnevüket.
Nagy lehetõség, nagy pénz

Csak hogy a sztorit felidézzük: a fejlesztési miniszter egy rendeletben rezsicsökkentés ürügyén kivételes helyzetbe hozta az MVMP nevû állami céget: a frissen létrehozott, néhány fõbõl álló, kiterjedt ügyfélkör nélküli gázkereskedõ részleget megtolta egy nagy adag olcsó gázzal és vezetékkapacitással.

Õk viszont csak álltak a lehetõség elõtt, mint a sarki díler, amikor rábíznak egy konténernyi kokaint: érezték, hogy ez óriási üzlet, de azt is, hogy baj lehet belõle. Szóval szóltak egy nagyobb játékosnak, hogy bagóért tovább adnák, amit kaptak, csak vigye már el innen valaki. Több céget is megkérdeztek, de az évnek ezen a pontján ilyen mennyiséget már csak a MET tudott teríteni.

Az a MET, amely részben offshore cégek kezén volt, így a pontos tulajdonosi összetételét nem is lehetett tudni. Késõbb kiderült, részben Garancsi István, Nagy György, Lakatos Benjámin és egy orosz üzletember kezében van. A cégbõl 2012 végén már 55 milliárd forintnyi osztalékot vettek ki a tulajdonosok. (Hogy úgy általában a nyereségben mekkora része volt az MVM-mel kötött ügyleteknek, pontosan azóta sem tudni, a MET szerint õk maguk sem tudják.)
Sok a kérdés

És itt kezdõdnek az érdekes részletek és kérdések, és amelyek miatt Tóth is úgy gondolta, hogy mindez nem a véletlenek összjátéka.
Miért bíztak egy ekkora mennyiséget egy olyan cégre, amely azt nem volt képes maga eladni?
Tudták-e a minisztériumban, hogy az állami cég nem képes önállóan kereskedni ilyen mennyiséggel, és eladja egy részben offshore magáncégnek, hogy az keressen vele?
Miért a gázévnek azon a pontján hozták ki a rendeletet, amikor a vásárlónak szánt távhõs cégek már bebiztosították magukat gázzal az évre?
Miért kellett egyáltalán egyben odaadni ezt a mennyiséget, miért nem aukcióval osztották szét a szûkös kapacitást már korábban, ahogy azt a GVH és az Európai Bizottság is elvárta volna?
Egyáltalán: biztos, hogy az MVM nem lett volna képes maga élni a lehetõséggel, és maga keresni meg azt a hasznot, amit a MET aztán ezen az üzleten realizált?
Miért folytatták még aztán évekig ezt a gyakorlatot?
Eljutott-e végül a rendeletben megjelölt távhõs cégekhez a nyugati olcsóbb gáz?
Ellenõrizte-e bárki, hogy a MET a rendeletben megjelölt célt megvalósítva kereskedett?
Tudott-e, tudhatott-e a MET arról, hogy milyen rendelet készül?

És persze a mindezt összegzõ kérdés:
bénák vagy korruptak voltak-e az állami szakemberek, vezetõk, döntéshozók?

Vagy ahogy õk állítják, minden a legnagyobb rendben volt úgy, ahogy volt?
Az ember, aki ott se volt

A tárgyaláson mindebbõl nem sok derült ki, pontosabban a tanúk a "minden rendben volt" verziót képviselték, miközben leginkább az elsõ verziót látszottak erõsíteni: nagyságrendekkel tájékozatlanabbnak tûntek, mint amit feltételeznénk róluk. Az energetika csúcspozíciójában lévõ emberek olyan evidens dolgokra sem emlékeztek, mint hogy akkoriban keleti, vagy nyugati irányból lehetett-e olcsóbban gázt beszerezni, illetve hogy volt-e szûkület a nyugati vezetéken. Csak a két miniszter válaszolt egészen határozottan a kérdésre, hogy természetesen nyugatról olcsóbb gáz jött. Az MVM szakemberei olyan válaszokat adtak, hogy
nem is tudják
ez nem az õ szakterületük
épp külföldön voltak akkoriban
nem is vizsgálták ezt a kérdést

A jelenleg a Fõgáz vezéreként dolgozó Králik Gáborról kiderült, mélységeiben még az ominózus rendeletet sem ismeri, de hallott róla, és bár vannak olyan szerzõdések, amelyeken az õ aláírása szerepel, a döntés elõkészítése tõle teljesen függetlenül zajlott, csak azért írta alá a papírokat, mert õ volt abban a helyzetben. Még azt is megkérdõjelezte, hogy a beszerzési árnak meghatározó szerepe van abból a szempontból, hogy a terméket eladva mekkora lesz az elérhetõ profit.

Fotó: Andrey Sinitsin / AFP

Kóbor Györgyrõl, aki korábban a MET-nél dolgozott, majd az MVM vezérigazgató helyettese lett, szintén kiderült: nem igazán figyelt másra annak idején, mint ami a legszûkebb értelemben az õ feladata volt, energetikai szakmai kérdésekben pedig egészen tájékozatlannak mutatta magát. Németh Lászlóné is jelezte, õ miniszterként 217 rendeletet írt alá, egyáltalán nem dolga az, hogy ezek elõkészítõ munkáját, a változtatások okát ismerje, de biztosan fellelhetõk ezek a dokumentumok valahol az NFM irattárában. (Amihez persze nyugalmazása óta õ maga már nem fér hozzá.)

Abban is teljes volt a zûrzavar, hogy az MVM és a fejlesztési minisztérium egyeztettek-e a rendelet megjelenése elõtt, tudták-e, hogy mit szólna az MVM egy ekkora adag kapacitáshoz. Németh Lászlóné szerint elképzelhetetlen, hogy az érintettel ne beszéltek volna azelõtt, mielõtt egy õket jelentõsen érintõ rendeletet kihoznak. Az MVM állítja, ilyen nem történt. Pedig ennek van jelentõsége abból a szempontból, hogy a minisztériumban tudták-e elõre, hogy mi lesz az ügy vége, hogy az MVM leánycége, az MVMP akkori állapotban nem képes a bálás gázkereskedelemre.

Az sem volt tiszta, hogy ismerték, egyáltalán ismerhették-e a MET valódi tulajdonosait az üzlet kezdetekor. Ami viszont kiderült, bár volt, hogy az MVMP kért garanciát arra a MET-tõl, hogy az olcsó gáz távhõs cégekhez jusson, azt senki nem ellenõrizte érdemben, hogy ez megtörtént-e, vagyis megvalósultak-e a rendeltben kitûzött célok. Major György, az MVMP vezérigazgatója szerint, ha nem így történik, arról informálisan biztos értesült volna.

Németh Lászlóné szerint ezt nem is kell ellenõrizni hiszen az árak végül csökkentek a piacon, az MVMP pedig nyereséget könyvelt el. "Akkor valamit mégis jól csináltak" - mondta. De hogy másképpen szervezve a dolgokat, a MET-et nem behozva a történetbe nem lehetett volna-e nagyobb az állami nyereség, vagy nagyobb az árcsökkenés, az nem derült ki.