A nagyvárosiak is kész csodának tartják, hogy párszáz, párezer lelkes falvakban még egyáltalán léteznek emberek. De maguk az itt élõk is hajlamosak a panaszkodásra. Arra, hogy csak a negatívumokat emeljék ki, pedig számtalan jó dolog szól a falvak és kisvárosok mellett. És itt most ne csak az alacsony lakás árakra, a tisztább levegõre, a csendre és a zöld környezetre gondoljunk!

A minap esküvõre készültünk, ezért a lányommal elmentünk az egyik helyi fodrászhoz egy-egy alkalmi frizurára. A lányomé készült el hamarabb, ezért õ még elugrott a kozmetikushoz is. Mire az én hajam is kész lett, hatalmas vihar kerekedett. Szakadt az esõ, dörgött, villámlott. A lányom kétségbe esetten hívott fel, mi legyen. Szilvike, a kozmetikus egy hívás erejéig kölcsönadta neki a telefonját. Nekem eközben Julika, a fodrászunk felajánlotta, autóval hazavisz minket, hogy ne ázzunk pacallá. Érte mentünk a lányomért is, így épségben hazaértünk.

Az is biztos, hogy ha péntek este szólok Ervinnek, az autószerelõnknek, hogy hétvégén át kellene nézni az autómat, egy szóra elvállalja. De Anikó néni is nyugodt szívvel adta ide a gyógyszert a patikában, amikor nem volt épp annyi pénz nálam, mert tudta, hogy még aznap beviszem a hiányzó összeget. A boltos Emike néni tudja, mi az, amit a legtöbbször vásárolok, a cukrászdás Erzsike pedig ismeri a kedvenc sütimet.

Nem rég Komlóskán jártunk, ami egy háromszáz lelkes település a Zemplénben. Hétvégi kiruccanásunk vége felé jártunk, ezért már lemerült az elem a fényképezõnkben. A helyi kis presszócska tulajdonosnõje hazaszaladt, és hozott nekünk két elemet.

No, hát ezek azok, amik nagyvárosokban egészen biztosan nem mûködnek. Talán nem árt erre gondolnunk, mielõtt a bevásárló központokat, tobzódó szórakozási lehetõségeket, iskola választékot és ki tudja még milyen elhanyagolható dolgokat hiányolnánk az életünkbõl.