Épül-szépül városunk, a belváros egyre modernebb, mutatósabb. Csak az elmúlt egy hétben három nagyobb beruházás zárult le Berettyóújfaluban. Befejezõdött az autóbusz-állomás területének fejlesztése (amelyrõl beszámolónkat ITT olvashatja) , az Orbán Balázs tér és környékének felújítása, ( amely nem csak a Gróf Tisza István kórház elõtti tér, hanem az intézmény megközelítését szolgáló közutak felújítását is eredményezte), és átadták a

várost teljes hosszában átszelõ kerékpárút utolsó szakaszát is, így elmondhatjuk, hogy városunkban immár 9940 méter szakaszon kerékpározhatunk biztonságosan. A fejlesztések nemcsak a városlakók, hanem az idelátogatók kényelmét, komfortérzetét is jelentõsen javítják, s az újjáépített Bihar Termálligetben pihenve úgy látom, egyre több turistát csalogatnak városunkba.

Szintén megelégedésre ad okot, hogy ezentúl kultúrált körülmények között élvezhetjük gyermekünk (rokonunk-barátunk) szalagavató ünnepségét a Pálfi István Rendezvénycsarnokban, és mi több, olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még a Berettyó folyó is megtisztel minket jelenlétével! Mindezek ellenére egyre inkább úgy érzem, azt tapasztalom, nem használjuk ki ezeket a páratlan  adottságainkat.

E sorok írója 24 éve él Bujdosó Imre szülõvárosában, és olyan enyhe télre, mint a mostani, nem emlékszik. Ilyen kedvezõ idõben miért nincs rendszeresen városi futóverseny például? Lehetne ez akár városon belüli futás, de talán a Berettyó-part sem sértõdne meg, ha néhány lelkes amatõr áldozna a sportkultúra oltárán. Tisztelet az üdítõ kivételnek, mert aBihari Természetbarát Egyesület talán az egyetlen olyan szervezet a városban, amely rendszeresen és kitartóan mozgásra csábítja Újfalu polgárait.

Miért állt üresen a város szívében karácsony-szilveszter idején a gyönyörû Szent István tér? Naponta több ezer ember halad el mellette a buszmegálló közelsége miatt, miért nem használjuk ezt ki? A Bihari Múzeum kivilágított épületének látványa magában is gyönyörködtet, és ezt decemberben pici ráfordítással tovább fokozhatnánk. A hozzávalókon sem kell sokat gondolkodni: néhány esztétikus, könnyen összeállítható pavilon – ennyi, nem több! Az anyagi megtérülésnél sokkal fontosabb lenne a rendezvény közösségépítõ szerepe. Lelkes helyi (a hangsúly itt van, remélem, 2012-ben már nem kell Debrecenbe mennem ahhoz, hogy átéljem a karácsonyi vásár hangulatát) vállalkozókat biztosan találnánk – a kínálat között lehetne könyv, ajándéktárgy, kézmûves termékek (hogy a Bihari Népmûvészeti Egyesületünkkel is büszkélkedhessünk), és természetesen  forralt bor, kenyérlángos.

Miért nincsenek például a hosszú téli estéken zenés-táncos rendezvények a városban? Ne Tankcsapdáról és ötezer méregdrágán értékesített belépõrõl álmodjunk; van nekünkBajnócánk , Szelephézag zenekarunk , Gikszer együttesünk , hogy csak néhányat említsek a széles kínálatból.

Félreértés ne essék, a programok hiánya és sikertelensége nem (csak) a szervezõkön, a szervezésen múlik. A városlakók érdektelensége, negatív hozzáállása ugyanolyan mértékben felelõs.

Sportkedvelõként egy kicsit haza is beszélek: a futsal mérkõzések látogatottsága kiváló, de miért nem járunk többen a szintén sikeresen szereplõ férfi kézilabdázók meccseire? Miért nem segítjük legalább kéthetente szurkolásunkkal és a néhányszáz forintnyi belépõjegy árával városunk legrégebbi egyesületét, a BUSE-t?

Ha õszintén belegondolunk, ezek a dolgok csupán a mi hozzáállásunkon múlnak, tegyük hát együtt élénkebbé, élhetõbbé és vonzóbbá ezt a szép (sõt, egyre szebb! ) várost!