A nyári idõszámítás széles körben elfogadott rendszer, melyben a helyi idõt 1 órával elõre állítják az adott idõzóna idejéhez képest.

Az elnevezés onnan ered, hogy ez az idõszámítás nagyrészt a nyári idõszakra esik. Európában a nyári idõszámítás március utolsó vasárnapján kezdõdik, és október utolsó vasárnapjáig tart. Ennek megfelelõen minden évben más dátumra esik, de az átállítás napja mindig vasárnap.

Az óraátállítás az UTC szerint hajnali 1 órakor történik, vagyis Magyarországon márciusban helyi idõ szerint 2 órakor elõre, októberben 3 órakor vissza kell állítani az órákat. Fõképpen azért alkalmazzák, mert a napfényes órák magasabb száma miatt energiát lehet vele megtakarítani.

Használatának más elõnyei is lehetnek. A jobb látási viszonyok miatt csökkenhet a közúti balesetek száma. Mivel az emberek ily módon kevesebbet tartózkodnak az utcán sötétben, ezért a bûncselekmények száma is csökkenhet. Kritikusai szerint azonban ezek az elõnyök nem feltétlenül valósak, például az egyre jobban elterjedõ légkondicionálók a több napos óra miatt több energiát emésztenek fel a világításon megtakarított energiánál.

Bár a nyári idõszámítás ötletét viccesen már Benjamin Franklin is felvetette, az elsõ komoly próbálkozás William Willett nevéhez fûzõdik, aki 1907-tõl éveken át sikertelenül szorgalmazta a bevezetését. Az Európai Unió 1996-ban egységesítette.