Kérem, néhány szóban mutatkozzon be portálunk olvasóinak!  Azt tudjuk, jelenleg a helyi polgárõrség elnöke – hogyan lett egyáltalán polgárõr?

A polgárõrség akkori berettyóújfalui elnöke 1998-ban megkeresett, azt kérdezte, lenne-e kedvem belépni az egyesületbe. Volt kedvem, beadtam a jelentkezési lapot. A felvételi vizsgán szerencsére megfeleltem, így lettem polgárõr.  Voltam alelnök is korábban, míg 2011. február 24-én elnöknek is megválasztottak.

Hogyan épül fel Berettyóújfaluban a polgárõrség szervezete? Hány elnökségi tag van?

A berettyóújfalui polgárõrség közhasznú, közcélokat ellátó civil szervezet, az Országos Polgárõr Szövetség tagja. Mi vagyunk a megyei kistérség legnagyobb egyesülete. Van egy mûködési szabályzatunk, a vezetõségünk jelenleg 10 fõbõl áll. Én vagyok az elnök, van két – Muraközi István és Bottó Gabriella - alelnök, van három - Dudoma Zsolt, Bíróné Fábián Csilla, Galló Ferenc – elnökségi tagunk, Derján Márta Marianna a gazdasági vezetõ, egyben szintén elnökségi tag; míg Furka Gergõ a felügyelõ bizottság elnöke, s a felügyelõ bizottság tagja továbbá Kurtán Imre és Tikász Ferenc is. Elnökként általában én tartom a kapcsolatot a tagokkal, de ez nem azt jelenti, hogy én mondanám meg, ki és mikor teljesítsen szolgálatot – mindenkinek van munkahelye, családja, elfoglaltsága, igyekszünk úgy szervezni, hogy aki akar, az tudjon jönni. A telefonos egyeztetések után készítek egy szolgálati beosztást és ezt leadom a Berettyóújfalui Rendõrkapitányságra.

Mivel foglalkozik egy polgárõr, s hányan vannak most városunkban?

Jelenleg 86 polgárõrünk van, 80 férfi és 6 nõ. 2012. február 1-jén lépett hatályba egy új törvény, amely pontosan meghatározza és szabályozza a polgárõri teendõket, feladatokat. Tudni kell, a polgárõr fizetést vagy honoráriumot nem kap. A legfõbb stratégiai partnerünk a rendõrség. Bûnmegelõzéssel, a város közrend-közlekedéssel kapcsolatos ügyeivel foglalkozunk. Sajnos kevés tagunk van. 86 fõ egy ekkora méretû városban egyértelmûen kevésnek számít; s még rosszabb a helyzet, ha az aktivitást nézzük, rendszeresen csupán 15 embert tudok beírni a szolgálati beosztásba. Fõállású polgárõr talán Budapesten vagy Debrecenben van, nálunk ez munka utáni elfoglaltság, hobbi.

Hogyan lehet valaki polgárõr?

Legyen magyar állampolgár, töltse be a tizennyolcadik életévét, legyen cselekvõképes, legyen büntetlen elõéletû. Ha valaki be akar lépni, annak egy vizsgát is le kell tennie. Én mindig azt mondom, legyen elõször egy kis próbaidõ is – a jelölt jöjjön el velünk, nézze meg a munkánkat, ha az illetõnek tetszik az, amit csinálunk, ha továbbra is be akar lépni, akkor természetesen szívesen látjuk, s ha megkapja az igazolványát, utána bárhol az országban lehet polgárõr.

Hogyan látja, mennyire elismert a munkájuk? Értékelik kellõképpen az erõfeszítéseiket?

Nehéz erre válaszolni. Az biztos, tavaly mi lettünk az év egyesülete, ez egy rangos, országos elismerés, október 23-án az egyesületünk nevében én vehettem át a kitüntetést Budapesten, az Országos Rendõr-fõkapitányságon.  Évek során több akciót szerveztünk, hatékonyan együttmûködtünk a rendõrséggel, a katasztrófavédelemmel – talán ezért is díjaztak minket. A helyi polgárõrségre korábban jellemzõ volt, hogy szolidan, csendesen teljesítette a feladatait – én ezt kicsit megreformáltam. Manapság ha az ember nem lép a nyilvánosság elé, hamar elfelejtik. Pályázunk, amikor csak lehet, ha van egy fórum, lehetõség szerint elmegyünk, sokszor elég egyszer felszólalni, s már megjegyzik az embert, megkérdezik, hogy honnan jött. Az elismerés ezért is fontos, mert egy jó visszajelzés.

A polgárõr ingyen és bérmentve dolgozik – ingyen kockáztatják a testi épségüket, holott még igazából intézkedési jogkörük sem nagyon van…

Ez nekem is örök dilemmám. Odamehetek, köszönhetek, megkérdezhetem, hogy miért borította fel azt a kukát, stb – és semmi más. Bilincset, fegyvert nem tarthatunk magunknál, önvédelmi eszközünk nincs. Ha a kukaborogató nem akarja megmutatni az igazolványát, nem nagyon tudunk mit tenni. Igazoltatási jogunk nincs, viszont már „visszatarthatunk valakit a rendõrség megérkezéséig.” Én megkérdeztem egy debreceni közgyûlésen, hogyan lehet visszatartani egy embert…Én ugyan tudom, de mégis hogyan?

Hogyan tud megélni az egyesületük? Az önkormányzati támogatás mellett vannak támogatók, érkeznek felajánlások?

Az ország, azon belül a városunk gazdasági helyzetét mindenki ismeri, ezért is nagy dolog, ha kapunk valamennyi pénzt. Idén 600 ezer forint önkormányzati támogatást szavaztak meg egyesületünknek, ezt még nem kaptuk meg. Szerencsére a pénztárunkban még van annyi pénz, hogy mûködhetünk. Van tagdíjunk is, évente 1200 forint tagonként, de nem mindenki tudja ezt sem befizetni…Voltak régen támogatóink, ám sajnos már õk is lemorzsolódtak, ma már az is hihetetlenül elismerésre méltó, ha valaki ötezer forinttal tud támogatni bennünket. Összehasonlításképpen van olyan polgárõrség, aki  évente alig 50 ezer forintból gazdálkodik. Ezért is fontos pályázni, keresni a lehetõségeket. Lesz egy másfél évig tartó bûnmegelõzési projektünk, remélem, anyagilag is profitálhatunk belõle.