Erre csak akkor lenne joga a NAV-nak, ha bizonyítja, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adócsalásban vesz részt.

A magyar adóhatóság az adólevonási jog gyakorlásának engedélyezéséhez a beszállítónál is vizsgálja az ügyletet. Ha a beszállító valamilyen szabálytalanságot követett el (például nem fizette meg az értékesítés után az áfát, nem adott be adóbevallást vagy nem rendelkezett bejelentett szakképzett személyzettel a teljesítés idõszakában), akkor az adólevonási jogot a magyar adóhatóság arra való hivatkozással tagadta meg több ízben, hogy az ügylet nem teljesülhetett a számlán feltüntetett módon, következésképpen a számla fiktív - magyarázza Hegedüs Sándor, az RSM-DTM adópartnere.

Ezen logika mentén vállalkozások tömkelegénél tagadta meg az adóhatóság az elmúlt években a forgalmi adó levonását, ráadásul a jogosulatlanul visszaigényelt áfaösszegre 50 százalékos adóbírságot és késedelmi pótlékot is kirótt. Az Európai Bíróság elõtt zajló perekben érintett egyik cég, a Mahagében Kft. akácrönköket szerzett be. Az akácrönkök értékesítõje ugyan az áfát rendben megfizette az értékesítés után, azonban a nála lefolytatott vizsgálat során a rönkök eredetét nem tudta a beszerzésükrõl szóló számlával igazolni. Az adóhatóság ezért megtagadta az értékesítés során felszámított áfa levonását a Mahagében Kft.-nek, mert megítélése szerint a beszállító az ügyletet a számlán megjelölt módon megvalósítani nem tudta, hiszen a rönkökkel nem rendelkezhetett.

A társaság a Baranya Megyei Bírósághoz fordult jogorvoslatért. A bíróságnak kétségei voltak afelõl, hogy a levonási jog megtagadható kizárólag azon az alapon, hogy a számla kibocsátója a könyvelésében nem tüntette fel az érintett áruk beszerzését, és hogy tehergépjármû hiányában nem volt lehetõsége azok szállítására, amennyiben elismerte e szállítások teljesítését, és adóbevallási, illetve adófizetési kötelezettségének eleget tett. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogvita elbírálása az uniós jog értelmezésétõl függ, ezért felfüggesztette az eljárást, és elõzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól.

A másik ügyben Dávid Péter építõipari vállalkozó volt a panaszos fél. Az adóhatóság az ellenõrzés során megállapította, hogy az árvízvédelmi munkálatok során építési munkát végzõ fõvállalkozó alvállalkozói követtek el több szabálytalanságot, illetve volt olyan alvállalkozó, amelyik már nem volt fellelhetõ az ellenõrzéskor. A magyar adóhatóság ugyan nem vonta kétségbe, hogy a kérdéses árvízvédelmi munkákat ténylegesen elvégezték, azt viszont vitatta, hogy azt az alvállalkozók az általuk kibocsátott számlákon feltüntetett módon teljesítették. E számlákról az adóellenõrök megállapították, hogy azok nem a teljesítés valós körülményeit tükrözik, ezért fiktívek, így adólevonási jog nem alapítható rájuk - foglalja össze az EB döntését Hegedüs Sándor.

A vállalkozó a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bírósághoz fordult arra hivatkozva, hogy kellõ körültekintéssel járt el. Meggyõzõdött ugyanis arról, hogy a gazdasági esemény ténylegesen megvalósult, és a számlakibocsátó adóalanyiságát is ellenõrizte. Az ügy érdekessége, hogy már a megyei bíróság is azt az álláspontot képviselte, hogy az érintett vállalkozót nem terheli objektív felelõsség az általa befogadott számlák kapcsán, a számlakibocsátó oldalán fellelhetõ mulasztás esetén nem lehet tõle elvárni, hogy bizonyítsa, kellõ körültekintéssel járt el.

Lényegében ugyanezt fogalmazta meg ítéletétben az Európai Bíróság is. A testület kimondta: az adóhatóság általános jelleggel nem követelheti meg a vállalkozástól, hogy ellenõrizze:a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt szabálytalanság vagy csalás. Az adóhatóság feladata ugyanis az adóalanyoknál az ahhoz szükséges ellenõrzések elvégzése, hogy felderítse az adóval kapcsolatos szabálytalanságokat, illetve csalásokat, valamint hogy az azokat elkövetõ adóalanyokkal szemben szankciókat alkalmazzon. Vagyis az adóhatóság nem háríthatja át saját ellenõrzési kötelezettségét az adóalanyokra, és nem tagadhatja meg tõlük a levonási jog gyakorlását.

Az érintett ügyekben az EB megállapította, hogy a nemzeti bíróságok által szolgáltatott információk alapján a levonási jog alapjául szolgáló ügyleteket ténylegesen teljesítették, és a vonatkozó számlák az irányelvben megkövetelt valamennyi információt tartalmazzák, így a levonási jog nem tagadható meg az adóalanyoktól. Az Európai Bíróság ítélete szerint tehát a magyar adóhatóság nem az uniós irányelvnek megfelelõen járt el olyankor, amikor a beszállító által elkövetett szabálytalanságok miatt a beszerzõ adóalanyt büntette annak az érdemi vizsgálata nélkül, hogy az tud(hat)ott-e az esetleges szabálytalanságokról.

Az évek óta tartó joggyakorlat miatt az ítélet újabb lavinát indíthat el - véli Hegedüs Sándor. Minden olyan cég kérheti adólevonási jogának utólagos érvényesítését, amelynek az áfalevonási jogát az említett okokra hivatkozva tagadta meg az adóhatóság. A visszamenõleges érvényesítéshez a bírósági ítéletre hivatkozva felügyeleti ellenõrzést kell kérni az adóhatóságtól. A tanácsadó ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az érintett cégeknek érdemes átgondolniuk a kérdéses ügyletek minden részletét, hiszen az adóhatóság mindenképpen vizsgálatot fog lefolytatni a vitatott összeg kiutalása elõtt.

Angyal József oklveles adószakértõ felhívja a figyelmet arra, hogy csak azok az adózók kérhetnek felügyeleti ellenõrzést, amelyeknek jogerõs adóhatósági határozattal lezárt ügyük van, de nem fordultak bírósághoz, illetve azok, amelyekkel szemben még zajlik az adóvizsgálat. Azokban az ügyekben, amelyekben bíróság, vagy akár a Legfelsõbb Bíróság (vagy utódszerve a Kúria) elmarasztaló ítéletet hozott, perújítást lehet kérni. A perújításban is az EB ítéletére kell hivatkozni, amely új ténynek, körülményenk számít, amelynek ismeretében az adott ügyben más ítélet születhetett volna.

Az adószakértõ hangsúlyozza, hogy a 2008-tól hatályos magyar áfatörvény is egyértelmûen meghatározza: az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az adózó rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. Ez azt jelenti, hogy csak abban az esetben korlátozható az áfa levonási jog, ha a számla fiktív ügyletet takar. Emellett létezik egy 2002-es PM- (pénzügyminisztériumi) irányelv, amelyik a Legfelsõbb Bíróság (utódszerve a Kúria) döntéseire alapozva pontosan meghatározza, mikor számít fiktívnek egy számla. Ezt az irányelvet nem hajlandó alkalmazni az adóhatóság arra hivatkozva, hogy az még a régi áfatörvényre vonatkozik, holott egy számla fiktív voltának semmi köze nincs ahhoz, hogy mikori az áfatörvény.

Ugyanakkor az adóhatóság ítéleteiben elõszeretettel hivatkozik a már hatályon kívül helyezett, régi áfatörvényre, amely még azt mondta ki, hogy az elõzetesen felszámítható adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható az áfalevonási jog, illetve azt is tartalmazta, hogy a vevõként feltüntetett adóalanynak kellõ körültekintéssel kellett eljárnia. Csakhogy ezek a rendelkezések nem kerültek bele a 2008-tól hatályos jogszabályba - mutat rá az ellenõrzési gyakorlat anomáliáira Angyal József. Az adószakértõ szerint az Európai Bíróság döntése csak megerõsíti a magyar jogszabályokban is egyértelmûen megfogalmazottakat, vagyis azt, hogy fiktív áfahiányt állapít meg az adóhatóság, ha nem bizonyítja hitelt érdemlõen, hogy a számla fiktív a jelenleg is hatályban lévõ, 7003/2002. PM-irányelv alapján.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a jogerõs magyar bírósági ítéletek ismeretében alakítja majd ki álláspontját a vitatott áfa-levonásokról - közölte a hatóság az MTI-vel. A NAV értelmezése szerint az Európai Bíróság a nemzeti bíróságok által feltett kérdésre adott választ, és nem hozott döntést a konkrét ügyekben.

Angyal József szerint az adóhatóság idõnyerésre játszik, ahelyett, hogy elismerné, hibás gyakorlatot folytatott. Úgy tûnik, mintha azt feltételezné, hogy az EB döntésével ellentétesen ítélkeznek majd a magyar bíróságok. Logikátlan és ésszerûtlen lenne ez a lépés, mivel a két bíróság azért kérte ki Brüsszel véleményét, mert nem tudott önállóan dönteni. Ráadásul azzal megsértenék az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) pontját is, amely szerint:

"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerû határidõn belül bírálja el."

Ha a magyar bíróságok az EB döntésével ellentétesen határoznának, akkor az ügyek visszakerülnének Brüsszelbe, ahol borítékolható, hogy ismét elvérezne az adóhatóság. Az érintett adózókat viszont megfosztanák a magyar bíróságok az ésszerû határidõn belüli döntés alkotmányos jogától.