Elöljáróban a képviselõ meglepõ bejelentést tett: õt is beszervezték. H. L. nevezetû egyén szervezte be, hogy legyen a könyvbemutató moderátora. A derültség után Horváth Lajos könyvtáros köszöntötte a megjelenteket, majd adta vissza a szót a „beszervezettnek”. Vitányi István elmondta: Filep Tibor, a kor jó ismerõje nem könnyû témát dolgoz fel, hiszen az emberek tudni akarják, ki volt besúgó, kit figyeltek meg, ám a rendszerváltás környékén iszonyatos iratmegsemmisítések történtek, tehát van, akirõl megmaradt a karton, míg másokról eltûntek. A kérdésre – mi indította könyve megírására a szerzõt – Filep Tibor elmondta: a múlt ismerete nélkül nem lehet jelent és jövõt építeni, Az ÁVH a párt ökle volt, s a beszervezettek mindenkit megfigyeltek: elsõsorban az egyházakat, a forradalomban részt vetteket, de a kisemberekre is kíváncsiak voltak, mikor kivel találkoznak, mirõl beszélgetnek. Ez a besúgó hálózat biztosította a rendszer zavartalan mûködését. Filep Tibor magányos farkasként kezdet el kutatni a témát – hiszen az országban még nem született hasonlómû egy-egy megye politikai rendõrségérõl – ám meggyõzõdése: a múltat fel kell tárni. Természetesen voltak, akik ellenezték, ám annál nagyobb elánnal fogott hozzá a második kötet megírásához. A könyv azonban nem lehet teljes, hiszen az 50 ezernyi ügynök dossziéjából csupán egyharmadnyi maradt meg. A beszélgetés után lehetõség volt a könyv megvásárlására és dedikálására.

Kép és szöveg: Nyírõ Gizella