A herendi porcelán nem csupán kézmûves termék, hanem olyan kézmûves kultúra, ami nemzeti kinccsé válhatott - jelentette ki Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a sajtótájékoztatón. Úgy vélte, ha a kreatív ipart vesszük alapul, akkor "valójában Magyarország herendikum és nem Herend hungarikum" idestova 200 éve, hiszen az a kézmûvesség, formatervezés, technológia, amely világhírûvé tette a manufaktúrát, nemcsak Herend kincse, hanem az egész nemzeté.

A herendi manufaktúra a magyar design, a magyar kreatív ipar, a magyar jövõ egyik leghagyományosabb pillére marad, ennek fontos megerõsítése a Hungarikum Bizottság döntése - tette hozzá. Kiemelte, hogy a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. legnagyobb része a dolgozók tulajdonában van, de 25 százalék plusz 1 részvény az államé. Ez is mutatja, hogy a helyi közösség és a tágabb közösséget képviselõ állam hosszú éveken át együtt tud mûködni a fontosabb célok érdekében, ezt óvni kell, amit az is biztosít, hogy az Országgyûlés döntése érdekében a nemzeti vagyon elidegeníthetetlen részét képezi a porcelánmanufaktúrában lévõ állami pakett - mondta a miniszter.

Szólt arról is, hogy a Hungarikum Bizottság hónapok óta dolgozik a nemzeti értékek összeállításán, és arra biztatta a helyi közösségeket, hogy "akiknek értékrendje a nemzethez kapcsolódik", gyûjtsék össze a környezetükben található nemzeti értékeket, ahogy például Veszprémben Horváth Zsolt országgyûlési képviselõ irányításával teszik.

A hungarikum törvényt tavaly tavasszal fogadta el a parlament, a Hungarikum Bizottság tavaly õsszel kezdte meg mûködését. A listára eddig kulturális, szellemi és épített örökségek a törvény erejével kerülhettek fel, mostantól azonban "külsõ" kezdeményezésre is hungarikummá válhat valami: a pálinkát és törkölypálinkát a Pálinka Nemzeti Tanács, a herendi porcelánt a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. javasolta a sorba. A mostani döntéssel a hungarikumok száma 15-re emelkedett.

A törkölypálinka

A törkölypálinka erjesztett szõlõtörkölybõl készülõ, emésztést segítõ, étkezés után kis mennyiségben fogyasztott párlat, az egyik legrégebbi pálinkafajta. A 2008. évi LXXIII. pálinkatörvény szerint csak olyan törkölypárlat nevezhetõ törkölypálinkának, amelyet Magyarországon termett szõlõ törkölyébõl készítenek, valamint cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték, valamint édesítés és színezés nélkül palackozták.

Törkölynek nevezzük a szõlõ feldolgozása után a présben visszamaradó, növényi részekbõl álló anyagot. Az idõjárástól, a fajtától és a feldolgozás módjától függõen 15-30% törköly keletkezik borkészítés során, ebbõl készül a törkölypálinka.

Korábban az egyik leggyakoribb pálinkafajta volt. Az 1950-es években a pálinkák 30%-a törkölypálinka volt, ez az arány a késõbbiekben csökkent. Az 1960-as évektõl létezik a tokajiaszú-törkölypárlat, amelyben egyesül az olasz törkölypárlatokra jellemzõ íz az aszúborok illatával.

Nevezik még csiger- vagy vizestörkölynek is. A törkölypálinka fõzése a XVII. században annyira elterjedt, hogy törvénnyel kellett szabályozni, ezért feltehetõleg meghonosodása a XV. századra tehetõ, de ekkor már ismerték a fõzést. Mestereink valószínûleg német származásúak voltak. A pálinkafõzés februárban, márciusban, de legkésõbb áprilisban megindult, különben a törköly használhatatlanná vált. A vörös szõlõ törkölye értéktelenebb, mert hamar ecetes erjedésnek indul.

A pálinka

A pálinka az erjesztett gyümölcsök lepárlásával készülõ gyümölcspárlatok egy hagyományos, magyar fajtája, kivéve a legtöbbször szintén a pálinkák közé sorolt törkölypálinkát, mely törkölypárlat. A pálinka, törkölypálinka, és bizonyos helyi változataik európai uniós eredetvédettséget élveznek: a „pálinka” elnevezést csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja. A Romániában fõzött hasonló gyümölcspárlatok Pãlincã néven hozhatók forgalomba. Leggyakoribb alapanyaga a szilva, a körte, az alma, a kajszibarack, a cseresznye, a szõlõtörköly és az eper, de bármilyen Magyarországon termett gyümölcsbõl (az osztrák tartományokban csak helyi kajszibarackból) készülhet.

A 2008. évi LXXIII. törvény (Pálinkatörvény) rendelkezik a pálinka elkészítésérõl. Ez alapján csak azok a termékek nevezhetõk pálinkának, illetve törkölypálinkának, melyek Magyarországon termett gyümölcsbõl, illetve szõlõtörkölybõl készülnek, 100%-os gyümölcstartalmúak, azaz sem egyéb alkoholt, sem pedig színezõ-, ízesítõ- vagy édesítõanyagot nem tartalmaznak, és minimum 37,5%-os alkoholfokkal rendelkeznek

A Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács (MSZSZT) 2002 óta foglalkozott a „pálinka” elnevezés levédetésének gondolatával. Miután a magyar kormány az Európai Bizottság elé terjesztette a kérelmet, Norbert Boutard, az Európai Szeszesital Szövetség (CEPS) megbízottja Magyarországra utazott, hogy szakvéleményt alkosson az eredetvédelem jogosságáról. Ekkoriban Magyarországon még nem csak gyümölcspárlatokat, hanem finomszeszbõl és aromából elõállított, úgynevezett kommersz szeszes italokat, valamint finomszesszel hígított gyümölcspárlatokat is forgalmaztak pálinka elnevezéssel. Az Unió csak azzal a feltétellel egyezett bele az eredetvédelembe, ha a jövõben kizárólag tiszta gyümölcspárlatok kerülnek forgalomba pálinka néven, és ha más országokban nincs használatban ugyanez az elnevezés.

A környezõ országok közül Ausztria és Románia használt hasonló elnevezéseket (Palinka illetve pãlincã). Az osztrák féllel sikerült megegyezni, a román elnevezés pedig az eltérõ betûzés miatt nem okozott gondot. A pãlincã-t végül Románia csatlakozásakor az Európai Unió a pálinkától független, román gyümölcspárlatként ismerte el.

A herendi porcelán

A Herendi Porcelánmanufaktúra 1826. évi alapítása óta hagyományaihoz hûen készíti kézmûves remekmûveit. A porcelánt régen „fehér aranynak” nevezték, birtokolni kiváltság volt, rangot jelentett, vágyott tárgy, érték volt. A nyers porcelánmassza megmunkálása a korongozó, öntõ szakembereken át a kemence értéket teremtõ tüzén keresztül a festõecset utolsó simításáig kézi úton történik mind a mai napig Herenden. Tiszteletben tartva a nagy elõdök értékteremtõ munkáját, megõrizve szellemiségüket, a kijelölt utat soha el nem hagyva, születnek így azok az értékek, melyeket a világ minden lakott földrészén ismernek és elismernek. Születik így a Herendi Porcelán: Hungarikum, a Magyar Örökség része.

Herenden a legnagyobb igényességgel készülnek a porcelán díszmûvek és étkészletek: formázóink és porcelánfestõ mestereink elhivatottsága, kézmûvességbeli jártassága így pompásan bizonyítást nyerhet. A Herendi Porcelán sikertörténetének csupán néhány állomását jelentik a világkiállításokon – 1851-ben és 1862-ben Londonban, 1867-ben Párizsban, 1873-ban Bécsben, 1935-ben Brüsszelben és 1937-ben ismét Párizsban – nyert díjak. Túlélt a Herendi Porcelánmanufaktúra háborúkat, természeti katasztrófát, és gazdasági világválságokat egyaránt. Ez is tanúsítja: a hagyomány, amelyet ápol, maradandó! Ha érzékeikkel maradéktalanul befogadják mindazt, amit ez az egyedülálló porcelán nyújt, akkor megértik, miért tartozik még a modern világban is a világ legkiemelkedõbb kincsei közé a kézmûves, a kézzel festett Herendi porcelán. A Herendi Porcelánmanufaktúra, mint a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrája, az „érzékek gyönyörûségét” kínálja Önnek – porcelánba égetve.