A ma még dolgozó, vagy aktívan munkát keresõ és öregségi nyugdíjban még nem részesülõ 992 ezer 50-69 éves 41 százaléka szeretne nyugdíjasként dolgozni. Ez a szóban forgó, több mint négyszázezer érintett azonban lényegesen több embert jelent, mint ahányuknak erre reális esélye van - egyebek között ez derül ki a KSH nemrégiben publikált, az ötven év felettiek munkaerõpiaci jelenlétét, terveit vizsgáló kutatás eredményét összegzõ kiadványából.

Százezrek maradhatnak hoppon

A nõk és a férfiak nyugdíj melletti munkavállalási kedve jelentõs eltérést mutat: bár nyugdíjba vonuláskor a nõk átlagos életkora alacsonyabb a férfiakra jellemzõnél, és ez a különbség még jó ideig fenn is marad, a nõk esetében - vélhetõen háztartási és az unokák körüli teendõik miatt - kevesebb mint 38 százalék akart tovább dolgozni, szemben a férfiak körében mért 45 százalékos aránnyal. Az iskolai végzettséggel együtt nõ a munkavégzési hajlandóság is, az alapfokú végzettségû
foglalkoztatottak 37,7 százalékos arányát közel 9 százalékponttal múlja felül a felsõfokú végzettségûeké. Nem meglepõ, hogy a továbbdolgozni kívánók négyötöde e szándékát anyagi okokkal magyarázta. Még egyértelmûbb a motiváció a nyugdíj mellett már dolgozók esetében: mindössze az érintettek 9,6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a nyugdíj melletti munkavállalásnak esetében nem voltak anyagi mozgatórugói. Egyedül a felsõfokú végzettségûeknél volt csak a nem anyagi okból dolgozó nyugdíjasok aránya átlag feletti, de körükben is csak 18,3 százalékot ért el.

Azt, hogy a nyugdíj melletti munkavállalásra mekkora esélyük lehet a még nyugdíj elõtt állóknak, jól jelzi, hogy a jelenlegi nyugdíjasok lényegesen nagyobb hányada szeretett volna még munkát vállalni, mint ahányan közülük ténylegesen dolgoztak. A foglalkoztatott nyugdíjasok száma mintegy 150 ezer volt 2012-ben, ebbõl 95 ezren kaptak öregségi nyugdíjat. Utóbbiakat magasabb átlagos iskolai végzettség és a részmunkaidõben és rendhagyó munkarendben foglalkoztatottak jelentõs aránya jellemezte.

A továbbdolgozás is feszültséget eredményez

Magyarországon az idõsebb generációk foglalkoztatását döntõen befolyásoló nyugdíjrendszer évtizedek óta tartó folyamatos átalakítása éppen most lépett egy újabb szakaszba - állapítja meg a statisztikai hivatal. A korengedményes nyugdíjazás korábbi lehetõségei napjainkra gyakorlatilag megszûntek, viszont a nõk esetében új, és hatását tekintve még nem ismert korkedvezményes forma lépett be a rendszerbe.

A nyugdíjba vonulás "késleltetésének" megítélése - tisztán munkaerõ-piaci szempontból - legalábbis ellentmondásos. Az idõsebb generációk benntartása a munkaerõpiacon csökkentheti ugyan a nyugdíjalapokra nehezedõ pénzügyi nyomást, viszont a gazdasági stagnálás körülményei között jelentõs mértékben gátolhatja a fiatalok munkához jutását, így azt is, hogy õk járulékbefizetõvé váljanak. A nyugdíjkorhatárhoz közelítõ, vagy azt éppen elérõ korosztályok ráadásul igen nagy létszámúak (az ún. Ratkó-generáció), ami még inkább nehezíti azt, hogy a fenti kérdést egyértelmûen meg tudjuk válaszolni - fogalmaz a dokumentum.

A KSH-nál úgy látják, növelheti a társadalmi feszültséget az is, hogy az egyre idõsebb, de a rájuk irányadó öregséginyugdíj-korhatárt még el nem ért állásvesztõk - éppen életkoruk miatt - az átlagosnál jóval nehezebben, vagy egyáltalán nem tudnak újra munkához jutni. A munka nélkül töltött évek nemcsak a mindennapi megélhetésért való kilátástalan küzdelmet jelentik, de egyben negatívan hatnak a majdani nyugdíj összegére is, illetve a kiesõ évek miatt a nyugdíjba vonulás lehetõsége is egyre késõbbre tolódhat.

Miért vonulnak nyugdíjba?

Az uniós felvétel célsokasága az 50-69 évesek, mely Magyarországon 1,08 millió magánháztartásban élõ férfit, illetve 1,36 millió nõt jelentett. Öregségi nyugdíjban részesült közülük 904,9 ezer fõ, 185 ezren pedig egészségkárosodás miatt kaptak ellátást. Ami kissé meglepõ - hívja fel a figyelmet a KSH -, hogy 9 öregségi nyugdíjasból közel 4 a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárnál elõbb vált ellátottá. A 385,3 ezer érintettbõl 197 ezren rokkantsági, 176,8 ezren korkedvezményes, illetve elõrehozott nyugdíjban részesült, míg a bányászati, a mûvészeti és a szolgálati nyugdíjasok száma 10 ezer alatt volt.

A nyugdíjba vonulási döntés oka többnyire összetett, gyakran az érintett sem tudja egyértelmûen megfogalmazni, mi is volt a legfontosabb motiváló tényezõ. A jelenleg nyugdíjban részesülõ, keresõtevékenységet nem folytatók közül a legtöbben (a férfiak 41,8, a nõk 35,3 százaléka) az egészségi állapotukkal indokolták nyugdíjba vonulásukat. A magas arányt csak részben magyarázza az, hogy a válaszolók kb. egyötöde rokkantnyugdíjas volt - akiknél a nyugdíjazás eleve az egészségi állapot miatt következett be -, mivel még az öregségi nyugdíjasok 25 százaléka is ezt tekintette a nyugdíjba vonulás legfõbb okának. A férfiak 31,8, a nõk 34,6 százaléka jelölte meg a nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idõ megszerzését, míg 5,3, illetve 5,6 százalékukat munkájuk megszûnése kényszerítette a nyugdíjba vonulásra. A "nem kívánt tovább dolgozni", illetve "az elérte a felsõ korhatárt" válaszlehetõségeket (melyek a "szolgálati idõt megszerezte" válasszal rokoníthatók) a férfiak 17,2, a nõk 18,2 százaléka jelölte meg.