Jelentõs mértékben nõtt 2009 és 2012 között a magyar népesség körében a relatív jövedelmi szegénységben élõk aránya: a 2012-es szegénységi ráta értéke meghaladta a kilencvenes évek óta mért eddigi legmagasabb, 1996-ban rögzített értéket is. Tavaly a szegénységi küszöb értékét Magyarországon havi 66 ezer forintban határozták meg: 2012-ben a teljes népesség 17 százaléka élt ennél kevesebb jövedelembõl.

Összehasonlításul: 2007-ben még 12,6 százalék volt az arány, amely azután a következõ két évben több mint 1 százalékponttal, az azt követõ hároméves periódusban pedig további 3 százalékponttal növekedett.

Így, míg korábban Magyarország az alacsony (relatív) szegénységû országok közé tartozott az Európai Unión belül, tavaly már az EU-átlaggal megegyezõ volt a hazai szegénység elõfordulása. Többek között erre a súlyos jelenségre mutat rá a Tárki Háztartás Monitor 2012 vizsgálat eredményeinek nemrégiben „Egyenlõtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban” címmel megjelent összefoglaló tanulmánya.

Az adatok alapján nemcsak a szegénység kiterjedtsége, de annak mélysége is növekedett az elmúlt három évben. A szegénységi rés szegénységi küszöb arányában kifejezett értéke 22 százalékról 26 százalékra emelkedett – azaz a szegények jövedelmi elmaradása növekedett. Különösen jelentõs volt a szegénységi kockázat növekedése a gyermekek és a fiatalok, az alacsony iskolázottságú és a roma családból származók körében, valamint azok között, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartásfõ munkanélküli vagy inaktív.

Tavaly a szegények fele legfeljebb alapfokú végzettségû, két ötöde pedig szakmunkásképzõt végzett háztartásfõvel élõk közül került ki. Ugyancsak a szegények felét alkották az alacsony munkaintenzitású – azaz a háztartásban élõ aktív korúak összes munkaidejét legfeljebb csak ötödrészben kihasználni képes – háztartásban élõk. A szegények egyharmada roma családból származott.

Az összegzés rámutat arra is, hogy a gazdasági és pénzügyi válság idõszakában tovább erõsödtek Magyarországon azok a tendenciák, amelyek a társadalom szegmentálódására, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztettség generációk közötti újratermelõdésének felerõsödésére utalnak. A jóléti ellátásokban 2009 óta bekövetkezett változások erõsítették ezeket a folyamatokat, hiszen az amúgy is sérülékeny társadalmi csoportokat érintették negatívan.

Jelentõsen nõttek például a jövedelmi egyenlõtlenségek 2009 és 2012 között. Ez a legnagyobb mértékben a jövedelemeloszlás alját érintette: a legalsó tized részesedése az összes jövedelembõl 3,1 százalékról 2,5 százalékra csökkent. A legfelsõ egytized aránya viszont – kicsit ugyan, de – növekedett. Vagyis: a legszegényebbek sokkal szegényebbek, a leggazdagabbak pedig kicsit gazdagabbak lettek.

Erõsödött a háztartások munkaerõ-piaci elkülönülése is: növekedett azoknak az aránya, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartásfõ mellett van más foglalkoztatott is, de nõtt az olyan háztartásban élõk aránya is, ahol egyáltalán nincs aktív foglalkoztatott. A foglalkoztatottak háztartásaiban a munkajövedelmek aránya nõtt, a nem foglalkoztatottak háztartásaiban pedig a társadalmi jövedelmek részesedése emelkedett.

A tanulmány megállapítja: a pusztán társadalmi jövedelmekbõl élõk – elsõsorban a szegényebb rétegek – helyzete jelentõsen romlott. Az összes társadalmi jövedelmekbõl a legszegényebbekhez áramló, az állami újraelosztásból származó jövedelmek aránya növekedett. A munkanélküli-járadék és a szociális segélyek egyre nagyobb aránya – 2012-ben már több mint 60 százaléka – került a legalsó jövedelmi ötödbe, az összes családi pótléknak pedig a 42-43 százaléka érkezik ide.

Ami a kiadásokat illeti: a magyar háztartások 2012-ben havonta átlagosan 152 096 forintot költöttek, amely 75 141 forintnyi egy fõre jutó fogyasztást jelentett. A korábbi évekhez hasonlóan a háztartás létszáma és fogyasztása között most is negatív összefüggést tapasztaltak a kutatók: minél kisebb a háztartás, annál magasabb a fogyasztás szintje.