Az alternatív energiák felhasználása nemcsak ipari, nagyüzemi méretek között tud kifizetõdõ lenni, már egy családi ház energiafogyasztására is lehet méretezni valami olyan szerkezetet, ami csökkentheti a havi rezsit. A megoldásokat több elv alapján is csoportosíthatjuk, adja magát például az, hogy mennyire bonyolult az adott eljárást már kész rendszerbe, vagyis nem épülõfélben lévõ házba beépíteni.

Ha így nézzük, szinte rögtön kiesnek az olyan hõszivattyúk, amik mûködését valamilyen geotermikus energiára építõ megoldás biztosítja. Ezeknél ugyanis vagy kutat kell fúrni, vagy olyan mennyiségû földet kell megmozgatni, ami egy rendezett kert esetében már nagyon megnöveli a kiépítési költségeket, és így a megtérülési idõt. Ezek helyett ott van a levegõs hõszivattyú, ami a beszerelést és a mûködési elvét tekintve leginkább a légkondicionálókra hasonlít. Ezt a szerkezetet 800 ezer és egymillió forint között már beszereléssel együtt megtaláljuk, nagy hátrányuk azonban a zajos kültéri egység, illetve a tény, hogy mûködtetésükhöz áramfelhasználás kell.

Fotó: Christof Stache

Érdekesek lehetnek a napkollektorok is. A napkollektor olyan, a napsütés melegét kihasználó szerkezet, amiben víz kering. A rendszer egyik részén, a fényérzékeny anyaggal ellátott kollektorban a napsütés felmelegíti a csõkígyóban vezetett folyadékot, ami a lakás más pontjain adja le a hõjét, így szolgáltatva a fürdõvíz és a fûtésrendszer felmelegítéséhez felhasználható energiát. A napkollektor legnagyobb hátránya, hogy fõleg tavasszal és nyáron mûködik hatékonyan – télen, amikor a legnagyobb szükség lenne a hagyományos fûtésrendszerek kiváltására, a hazai idõjárási viszonyok között csak korlátozottan mûködik, a keringetéshez szintén külön áramfogyasztással kell számolnunk. A szakértõk csak jól szigetelt ház esetén ajánlják a felszerelését.

Termeljünk inkább áramot

A gázszámla nullára csökkentése tehát nem egyszerû feladat, de az áramszolgáltatóval már könnyebben kibabrálhatunk. Hazánkban egyértelmûen a napelemes, vagyis fotovoltaikus házi erõmûvek kapják a fõszerepet, de sokan gondolkoznak a szélerõ munkába állításán is.

Ez utóbbi azonban nem olyan egyszerû. Bár több netes oldal és fórum is foglalkozik a témával, ahogy a teljes körû kiépítést ígérõ cégek hirdetéseibe is bele lehet futni, nem szabad összekeverni az emlékezetes szélviharokat egy átlagos hónap szelességével. Magyarországot mérsékelten szelesnek mondják, ami annyit tesz, hogy jó magasra fel kell menni, ha hasznosítható mennyiségû szelet keresünk.

Ráadásul az csak egy dolog, hogy mit vásárolhatunk meg a boltban – az már más kérdés, hogy mit építhetünk meg. Érdemes például elgondolkozni azon, mekkora területet igényel egy kilenc méter magasra felnyúló oszlop, amit három irányból kell feszítõdrótokkal biztosítani. De ha van is ekkora telkünk, minden hat méternél magasabb felépítményhez az önkormányzat építési hatóságának engedélye kell, és elég kicsi az esélye, hogy egy átlagos kertvárosi környezetben zöld jelzést kapunk az ötletre. És akkor még nem is beszéltünk arról, mennyire zajos tud lenni egy másfél-két méteres lapátokkal szerelt szélkerék, márpedig a zajártalom mértékét szintén elég alaposan szabályozzák a településeken alkalmazott helyi építési szabályzatok.

Ez persze nem jelenti azt, hogy házi szélerõmûves területen ne készülnének formabontó megoldások. Egy közelmúltban megrendezett kiállításon, a Renexpón futottunk bele abba a Nemzeti Innovációs Hivatal által is támogatott szélforgóba, ami leginkább egy szembõl közelítõ kombájnra emlékeztetett. Az egyelõre kísérleti stádiumban lévõ szerkezet specialitását az adja, hogy nem toronyra szerelik, hanem a tetõre. Az alapötlet szerint a háztetõnek ütközõ szél felgyorsul (ezt szélcsatornás mérések is igazolják), így elég, ha a tetõgerinc közelébe kis indulósebességû forgókat szerelünk. A kiállító szerint a próbamérések alapján már 1-2 méter per másodperc sebességû szél is mérhetõ mennyiségû áramot termel, és a szerkezet jellege miatt nincs olyan erõs szél, amit ne lehetne kihasználni.

A hagyományos, három lapáttal üzemelõ szélgépeknél ugyanis van egy maximális szélsebesség, aminél a gép kitér a szélirányból még azelõtt, hogy egy hevesebb széllökés leszaggassa a szerkezetet a 10 méternél is magasabb állványról. Juhász János, a készüléket forgalmazó cég munkatársa szerint ez a fajta készülék nem tud túlpörögni, mert „a járókerék keresztáramú, így egyensúlyi állapot jön létre a beáramló és a kiáramló levegõ miatt”. Már folyik egy olyan mikroszámítógép tesztje is, ami a szélsebességtõl függõen vezérli, hogy a kinyert áram hova menjen. Alacsonyabb fordulatszám esetén szigetüzemszerûen mûködik, egy 12 voltos akkumulátort tölt, illetve a házban elõre kijelölt fogyasztókhoz megy az energia, nagyobb szél esetén azonban az elektronika a 230 voltos szinuszos inverter felé irányítja a megtermelt áramot, és így akár a hálózatba visszatáplálás is lehetõvé válik.

A kiállításon az is kiderült azonban, hogy bár a szerkezet már kis sebességû szélnél is mûködik, mégis csak akkor érdemes elgondolkozni a kiépítésen, ha a tetõgerinc merõleges a helyben mért uralkodó szélirányra. Ezt több módszerrel is le lehet ellenõrizni. A legegyszerûbb, ha megnézzük, merre bólint általában a környezõ magas fák lombja, amikor fúj a szél. Egy fokkal bonyolultabb, ha kikérjük az OMSZ-tõl a vonatkozó adatokat, a legbiztosabb megoldás viszont az, ha megkérjük a szélkereket forgalmazó céget, hogy jöjjenek ki, és (természetesen pénzért) hagyjanak ott nálunk két-három hónapra egy szélmérõt. Az ezzel mért adatok elemzése után derül csak ki, hogy jó irányba áll-e a tetõ, mint kiderült, 20-30 százalékos eltérés környékén már elég nagy a veszteség ahhoz, hogy az amúgy valóban ígéretes, de egyelõre még jócskán a kísérleti stádiumban lévõ megoldás kiessen a jelöltek körébõl.

Napelemet mindenhova?

Az egyik legkönnyebben alkalmazható rezsicsökkentés a napelemes, fotovoltaikus rendszer kiépítése. A Renexpón kaptunk olyan árajánlatot, ami egy 1 250 000 forintos rendszer alkalmazásával nullára csökkentette volna egy évente 3500 kWh-t fogyasztó, vagyis átlagosnak mondható háztartás éves áramköltségeit.

Tóth Péter, a Nap Labor Kft. vezetõje szerint aki arra vár, hogy végre a családi házakra kitalált támogatási programokat is meghirdessék, az akkor sem jár rosszul, ha nem vár tovább. „Két-három évvel ezelõtt az önerõ volt annyi, mint most a teljes rendszer” – mondja Tóth, és hozzáteszi: amúgy sem látja valószínûnek, hogy az ilyen programok ne ugyanúgy néhány óra alatt pörögjenek le, mint a cégeknek kiírt változatok. „Van egy halom tévhit a napelemes rendszerekkel kapcsolatban, össze is állítottunk egy kisokost, ami oszlatja kicsit a ködöt” – mondta a Renexpón a pályázati kiírások összeállításában és elbírálásában is tapasztalt szakember.

Tóth szerint tehát nem érdemes arra várni, hogy a magyar energiapolitika is egy a németországihoz hasonló, túlságosan is támogató rendszert vezet be a napelemek, illetve általában véve a megújuló energiák háztartási szintû felhasználásának bõvítéséért. Cserébe viszont a kínai dömping és a nagyban leegyszerûsödõ gyártástechnológia miatt ma már Wattonként 4-500 forintos áron kihozható egy komplett, a fenti példában is leírt rendszer. Ehhez persze az is kell, hogy a hazai áramszolgáltatók a pletykákkal szemben valójában nem gördítenek a rendelkezésükre állónál több akadályt az úgynevezett visszatáplálás elé.

„Valóban elég összetett és idõigényes feladat az áramszolgáltatói engedélyeztetés, körülbelül 10-12 hét, de elõfordult, hogy fél évig húzódott. A szolgáltatókkal csak ügyfélszolgálaton keresztül lehet kommunikálni, az esetleges ügyintézõhöz csak email cím tartozik, és a levélre adott válaszra 15 nap áll rendelkezésükre, amit rendszerint ki is használnak” – foglalja össze tapasztalatait egy másik megkérdezett cég, az NVSolar Energia Kft szakembere, Belák Gábor, aki szerint bár idõigényes, de mindenki csatlakoztatását sikerült elintézniük idáig. „Nem keresik a kiskaput a szolgáltatók, csak idõt húznak, de végül beletörõdnek sorsukba” – mondja.

Olcsón termel, drágán elad?

A visszatáplálás amúgy azt jelenti, hogy a tetõre szerelt napelemek energiája nemcsak a ház fogyasztóihoz, vagyis a világításhoz, tévéhez, mosógéphez juthat el, hanem egy úgynevezett oda-vissza, kétirányú vagy szaldómérõ segítségével a lakossági hálózatba is visszatáplálhatjuk a felesleget. Ennek azért van nagy jelentõsége, mert az éves idõszakban intézett elszámolás segítségével a hálózat ingyenes tárolóeszközként mûködik. Az éves összevezetés alapján akkor sem kell fizetnünk, ha a termelés és a fogyasztás nem egyszerre történik: amíg egy rendszer egy év alatt annyit termel, amennyit a fogyasztó elhasznál, addig az áramszámla akár nulla forint is lehet.

Fotó: Gabriel Bouys

Érdekes kérdés, hogy mi van akkor, ha többet termelünk. Tóth elmondása alapján a Villamos Energia Törvény meghatározása szerint a szolgáltató a legfeljebb 50 kW teljesítményû háztartási kiserõmûvet kötelezõen fel kell engedje a közhálózatra, a túltermelést pedig 20 Ft/kWh körüli összegért köteles megvenni tõlünk. Ez egyrészt jóval kevesebb, mint az A1 normál tarifa, ami 47 forint környékén alakul minden egyes kilowattóránként, másrészt viszont ha eleve úgy tervezünk egy rendszert, hogy nemcsak a saját fogyasztásunkat fedeznénk vele, de egyértelmûen a termelésbõl származó bevételre pályázunk, hirtelen áfa és számlaadási kötelezettségünk istámadhat.

„Fel tudunk lépni az árampiacon, mint eladó is, ez esetben jogi személyként, vagy adószámkéréssel magánszemélyként számlaképesen tudjuk értékesíteni az általunk termelt áramot, ennek magánszemélyként SZJA vonzata van, cégként társasági adó, Áfa és egyebek” – erõsíti meg az elmondottakat nekünk küldött válaszaiban Belák Gábor, akinek értékesítõként van már tapasztalata ilyen téren is. „A csak visszatápláló, vagyis az áramot eladásra termelõ rendszer olyan nagyfogyasztó cégeknél lehet jobb a lakosságnál jellemzõ szaldós elszámolás helyett, ami az aktuális nagykereskedelmi ár alatt vásárolja a villamos energiát.”

Megtérül ez egyáltalán?

A napelemek mellett szól az a tény is, hogy borult ég esetén is képesek megtermelni a maximális teljesítményük felét, ezért lehet az, hogy a jóval kevesebb derült idõjárású nappal rendelkezõ Németországban is akkora népszerûségnek örvend ez a technológia. Ahhoz viszont, hogy egy átlagos család fogyasztását fedezni tudjuk, 8-12 napelemtáblára biztos szükségünk lesz, márpedig ez elég nagy, lehetõség szerint dél felé nézõ tetõfelületet feltételez, egy átlagos tábla ugyanis másfél négyzetméter körüli helyet foglal, tehát egy teljes rendszerhez nem árt legalább 20-25 négyzetméternyi tetõ.

Szintén tévhit, hogy a napelemes áramtermelés egy fiatal, megbízhatatlan technológia, és hogy hamarabb jár le a garancia, mint hogy megtérülne a rendszerbe fektetett pénz. Tóth szerint azt biztos nem mondhatjuk, hogy a napelem friss találmány, mert az elsõ, a mai napelemekhez hasonló panelt 1886-ban építette egy Charles Edgar Fritts nevû New York-i villanyszerelõ. De a mai technológia is már hatvan éve van jelen, azóta is nagyjából 15-18 százalékos hatásfokú panelek készülnek, így arra várni, hogy valami durva áttörés miatt majd a mainál sokkal jobb panelek érkeznek, igazából felesleges.

Fotó: Christof Stache

A megtérüléssel kapcsolatban tudni kell, hogy a rendszerek több alkotóelembõl állnak össze. A napelemtáblákra általában 10 év garancia van, a visszatápláláshoz kellõ inverterre 2 és 5 év között alakul ugyanez. A napelemeknél fontos még az úgynevezett teljesítménygarancia. Ez azért kell, mert ugyan a fotovoltaikus panelek teljesítménye az eltelt idõ függvényében folyamatosan romlik, de a gyártó garantálja ennek a romlásnak az ütemét, vagyis például azt, hogy 10 év múlva minimum 92 százalék, 25 év múlva minimum 83 százalék lesz a teljesítményleadásuk a névleges teljesítményükhöz képest.

Szintén érdekes elgondolás, hogy a napelemes rendszerek felszerelése egyben pénzügyi befektetés is, és mint minden befektetésnél, itt is van némi kockázat. Azonban hozam is van, a korábban említett egy-másfél millió forintos rendszer például havi szinten tíz-tizenkétezer forintos, kamatszerû segítséget jelenthet. Márpedig 8 százalékos kamatot csak kevés banki termék fizet manapság.