A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (továbbiakban: Katv.)értelmében a kisadózó vállalkozások tételes adóalanya:

• az egyéni vállalkozó,
• az egyéni cég,
• a kizárólag magánszemély taggal rendelkezõ betéti társaság,
• a kizárólag magánszemély taggal rendelkezõ közkereseti társaság – olvasható az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság honlapján megjelent közleményben.

A Katv. 10. § (1) bekezdése szerint a fõállású kisadózó e jogállás idõtartama alatt biztosítottnak minõsül, a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) és a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerez. Az ellátás számítási alapja havi 81.300 forint.

A nem fõállású kisadózó - e jogviszonya alapján - nem minõsül biztosítottnak, társadalombiztosítási ellátásra jogosultságot nem szerez.

Fõállásúnak a Katv. 2. § 8. pontja értelmében az a kisadózó minõsül, aki a tárgyhó bármely napján az alábbi feltételek valamelyikének nem felel meg:

• legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll,
• a Tbj. szerinti kiegészítõ tevékenységet folytatónak minõsül,
• a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minõsül,
• a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minõsül,
• olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességû személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32–33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy
• rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minõsítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékû.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tny.) 39. § (1) bekezdése értelmében, ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében - ide nem értve a munka törvénykönyvérõl szóló 2012. évi I. törvény értelmében a teljes munkaidõben, illetõleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidõben foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék-alapot képezõ keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, a biztosítási idõnek az arányos idõtartama vehetõ szolgálati idõként figyelembe. A szolgálati idõ és a biztosítási idõ aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képezõ kereset (81.300 forint) és a mindenkori érvényes minimálbér (2013-ban 98.000 forint) arányával. Az arányos szolgálati idõ számítást a fõállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati idõként történõ figyelembevétele során is alkalmazni kell. (2012. évi CCVIII. törvény 14. § b) pontja)

A minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az idõszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelme.

A számítás módszere a következõ: 2013-ban a minimálbér 98.000 Ft/hó, ennek éves összege (12 hó x 98.000 Ft/hó) 1.176.000 forint. A tételes adót fizetõ fõállású kisadózó - ha egész évben változatlan a jogállás - nyugdíjalapot képezõ éves jövedelme (12 hó x 81.300.- Ft/hó) 975.600 forint lesz. A biztosítási idõ aránya 975.600.-Ft : 1.176.000.-Ft = 0,8295. A naptári év teljes idõszakára (egy év 365 naptári nap) vonatkozó biztosítási idõ arányos része (365 x 0,8295 =) 303 naptári nap. Amikor azt vizsgáljuk, az öregségi nyugdíj eléréséhez szükséges minimum 20 év szolgálati idõt (résznyugdíj esetén 15 év) a kisadózó elérte-e, akkor a teljes biztosítási év beleszámít az évek számába (évenként 365 nap). Ha viszont a nyugdíj mértékének kiszámításához figyelembe vehetõ szolgálati idõrõl beszélünk (az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati idõtõl és az öregségi nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset összegétõl függ), akkor a fõállású kisadózó szolgálati idejét arányosítani kell, vagyis ebben az esetben 303 naptári nap lesz a fõállású kisadózó által elért szolgálati idõ évente.

A Tny. 83/B. § (1) bekezdése szerint ha az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött, nyugellátásban vagy korhatár elõtti ellátásban részesülõ személy a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítõ tevékenységet folytat, és az általa fizetendõ nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév elsõ napján érvényes kötelezõ legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követõ hónap elsõ napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell. A Tny. 83/B. § (1) bekezdése a Tbj. szerinti jogviszonyból származó keresetet említ, azonban - figyelemmel arra, hogy a tételes adó magában foglalja a nyugdíjjárulékot is - a Tny. 83/B. § (1) bekezdésében meghatározott kereseti korlát vizsgálata során a fõállású kisadózók esetében nyugdíjjárulék alapot képezõ keresetként a Katv. 10. § (1) bekezdésében meghatározott 81.300.-Ft-ot kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a fõállású kisadózó a fizetési kötelezettségének tételes adófizetéssel tesz eleget. A fõállásúnak nem minõsülõ kisadózó ugyanakkor a Katv. 10. § (2) bekezdése értelmében nem minõsül biztosítottnak, ezért esetében a Tny. 83/B. §-ának alkalmazására nem kerül sor. A fõállásúnak nem minõsülõ kisadózó nem biztosított, jogviszonyával további szolgálati idõt nem szerez, továbbá a Tny. 22/A. §-ában meghatározott nyugdíjnövelésre sem szerez jogosultságot.