Még mindig ezrek élnek a hajdú-bihari tanyavilágban. Akad, ahol a gyerekek két kilométert gyalogolnak reggelente az iskolába. Sok helyütt nincs sem vezetékes víz, sem villany, utóbbi hiánya miatt a külvilággal való kapcsolattartás is nehezebb, hiszen, ha a pénz és a térerõ adott is, akkor sem tudják feltölteni a mobiltelefon akkumulátorát.

De sorolhatnánk még a gondokat az idõsek orvoshoz jutásától a nagy havazások nyomán elzárt tanyákon élõk ellátásáig. Ebben segíthetnek a tanyagondnokok, s azok a pályázati pénzek, melyekbõl az önkormányzatok a lakóházakig járhatóvá tudják tenni az utat, vagy kicsit tovább gondolva, – akár szó szerint is – piacot teremtenek az ott élõk által megtermelt áruknak.

Az egyház is beszállt

A tanyagondnokokat jellemzõen az önkormányzatok foglalkoztatják, megyénk ebben is egy a kivételek közül, itt ugyanis két területen – Bánkon és Nagycsere-Halápon – a református egyházközségek mûködteti a szolgálatot. – Amikor itt lettem lelkész, megdöbbentett, hogy sokan milyen rossz körülmények között is élnek. A legtöbb tanyán beteg, idõs egyedülálló emberekkel találkoztunk, akiket sokszor a távolság vagy a munkájuk miatt sem tudnak segíteni családtagjaik. De akadt olyan épület, amiben a család hat gyerekkel él, s a legkisebb általános iskolás is kollégiumban lakik, a gyerekek heti utaztatására pedig havi 25 ezer forintot költöttek. (Most õket is a gondnokok szállítják – a szerk.).

Ezek után kérelmeztük a jegyzõnél a mûködési engedélyt a tanyagondnoki szolgálathoz, hogy segíthessük õket. Debrecenben korábban nem volt ilyen, késõbb a bánki – szintén az egyházkerület szervezésében – is a mi példánk nyomán indult – idézte fel a kezdeteket ifj. Jenei Zoltán, a Debrecen-Nagycsere-Halápi Református Egyházközség lelkésze. 2010-ben egy emberrel kezdték meg a munkát, szinte nulla tapasztalattal. Azóta már nyertek néhány pályázatot, így mára három szakképzett tanyagondnok járja a környéket, s mintegy 220 emberen segítenek. – Sokan azt gondolják, hogy ez csak a beteg, idõs embereknek járó segítség, pedig bárki jogosult rá, akinek a lakcímkártyája Nagycsere-Halápra szól – hangsúlyozta ifj . Jenei Zoltán.

A mostani pályázaton közel 1,8 millió forintot nyertek, amit – mint megtudtuk – fõképp eszközök beszerzésére fognak fordítani, mivel a szolgálat sok adminisztrációval jár, s ezért nélkülözhetetlen laptopok, nyomtatók, és természetesen jogtiszta programok beszerzése.

Fülöpi savanyút tessék!

Tovább böngészve a pályázatokat, 166 milliós tételre is bukkanhatunk, amelyet öt önkormányzat és két egyéb szervezet nyert el, mégpedig „tanyai termékek piacra jutásának elõsegítése” jogcímen. De pontosan mit is takar ez? – kérdeztük a közel száz tanyával övezett Fülöp polgármesterét.

– Nálunk egy savanyítóüzemet – felelte Hutóczki Péter. – A jövõ áprilisra elkészülõ üzemben szeretnénk a helyi és a környékbeli termelõktõl felvásárolni a zöldséget, egy kis fi x jövedelemhez juttatva õket – tette hozzá, hangsúlyozva: ezzel is ösztönözni szeretnék az embereket a termelésre, hiszen szégyen, ha valakinek ott a kert, de nem mûveli meg.

– Emellett pedig a közmunkában megtermelt zöldségek egy része is ide kerülnie, mivel a helyi közétkeztetésben csak néhány hónapig tudják frissen felhasználni. Ezzel ráadásul évente átlagosan öt embernek adunk majd munkát – vázolta a terveket a falu elsõ embere, hozzátéve: mintaboltot is létesítenek majd a közel 38 millió forintból, hogy a helyiek is megvehessék a savanyúságot.

De nemcsak Fülöpön, Nyíracsádon ezt az utat választották, míg a másik szomszéd, Nyírábrány, piacot létesít a helyi termelõknek.