A hétköznapi ember úgy tudja, ha valaki olyan "óvatosan" lop, hogy az általa elvitt érték húszezer forint alatt marad, a rendõrség nem kezd el nyomozni a tolvaj után – ilyen esetekben nem bûncselekményrõl, hanem "csak" szabálysértésrõl beszélünk, ami pillanatnyilag a jegyzõk hatáskörébe tartozik. Ez azért nincs teljesen így, mondta Dobi Tamás a B.-A.-Z. Megyei Rendõr-fõkapitányság sajtóosztályának munkatársa. Már egy forintért is nyomoz a rendõrség, amennyiben valamilyen "minõsítõ körülmény" fennáll: ha bekerített területrõl, dolog elleni erõszakkal vagy üzletszerûen követi el valaki a lopást, már a rendõrség hatáskörébe tartozik, de ugyanez vonatkozik a zseblopásokra is.

"Tyúktolvajok" nyomában

Ennek ellenére elképesztõ mértékben elszaporodtak ezek a "kisebb" lopások, mivel az átlagembert éppen ezek – és hogy azokat lényegében büntetlenül lehet elkövetni – irritálják leginkább, a kormány módosítani akarja a kérdést szabályozó rendelkezéseket. Elképzelésük szerint szigorítják a törvényt azzal, hogy deklarálják: bûncselekmény valósul meg, ha "ugyanazon elkövetõ által elkövetett és együttesen elbírált tulajdon elleni szabálysértés esetén a dolog értéke, az okozott kár, illetve az okozott vagyoni hátrány" értéke eléri a 20 ezer forintos értékhatárt. Mivel ez már "üzletszerûen" elkövetett lopásnak tûnik, gyakorlatilag semmi sem változik a módosítás által, hiszen ez a minõsítõ körülmény korábban is a rendõrség hatáskörébe utalta ezeket az ügyeket.

Mégis javulhat a helyzet

Ezzel lényegében Balázs Sándor ny. r. alezredes, a Független Rendõr Szakszervezet (FRSZ) B.-A.-Z. megyei elnöke is egyetért, aki úgy véli, "illetlen" dolog volt a kisebb értékû lopásokat korábban a "jegyzõk nyakába varrni", hiszen semmilyen apparátussal, tapasztalattal nyomozati jogkörrel nem rendelkeznek, amelyek lehetõvé tennék számukra az elkövetõk kilétének felderítését, így rendõrszakmai szempontból mindenképpen indokolt, hogy ezeket az ügyeket a rendõrség "visszakapja", fõleg, mert az ismertté vált esetek döntõ többségében (az alezredes szerint ez az ügyeknek úgy nyolcvan százaléka lehet) a tettesek kilétét nem lehetett felderíteni, és még akkor nem is beszéltünk a látenciáról, vagyis azokról az esetekrõl, amelyeket (éppen az ügy reménytelensége folytán) egyetlen hatóságnak sem jelentettek a károsultak. Az más kérdés, véli Balázs Sándor, hogy ezzel nyilvánvalóan többletterhet rónak a rendõrségre, amivel semmi baj nincs, amennyiben az eredményes munka feltételeit is megteremtik.