A hajók képesek lesznek automatikusan navigálni, és akár hónapokon keresztül emberi beavatkozás nélkül üzemelni; illetve ha szükség van rá, távirányításos üzemmódba váltani.

A robothajók célja a tengerek ellenõrzése lenne, és a feltehetõen ellenséges szándékú tengeralattjárók felderítése. Elsõsorban a kisebb méretû, dízel-, illetve elektromos meghajtású tengeralattjárók lennének a célpontjai, amivel aránylag sok ország haditengerészete rendelkezik.

A hajó aktív szonárral lesz felszerelve, vagyis nem szimplán hallgatózik, hanem õ maga ad ki a tengerfenék felé erõs hangjeleket, és azok visszaverõdése alapján tájékozódik. Ezzel szükségszerûen felfedi a saját pozícióját, de ez nem jelent különösebb problémát, a célja ugyanis csak annyi, hogy ha felfedezett egy lopakodó tengeralattjárót, annak a nyomában maradjon addig, míg a helyszínre nem ér a tengerészet többi egysége.

Bár egy komolyabb atomtengeralattjáró simán meglép a robothajó elõl, a kisebb dízeleseknek nem sok esélye marad, ha rájuk ragad az automatikus hajó. Az aktív szonár miatt nem tudnak elbújni elõle, legfeljebb lelõhetik (fõleg az ilyen fenyegetések miatt lesz legénység nélküli a hajó), de akkor meg nagyon gyorsan el kell tûnniük a helyszínrõl, elsõsorban a süllyedõ ronccsal való összeütközés veszélye elõl - ez pedig nagyon hamar kimeríti az üzemanyagkészletet.

A tengeralattjárók elleni hadviselésben a nehéz rész az ellenséges hajók észrevétele – az ACTUV abban segítene, hogy nagy számban lehetne õket szétszórni a tengereken, nem jelentene nagy katasztrófát néhánynak az elvesztése, és felszabadítanák a legénységgel mûködõ nagyobb hajókat a felderítés és járõrözés nagy része alól.