Nem kell sokat várni a hal- és káposzta árusoknak: hamarosan kígyózó sorok jelzik majd a standjuk elõtt, hogy közeledik a hagyománytisztelõ nagy trakták ünnepe. Mert míg a karácsonyt megelõzõ idõszakot, az adventet a szegényesebb, böjtös ételek jellemezték, a karácsony az ünnepi lakomák ideje.

Az ételeken kívül, a terítésnek, a felkészülésnek is megvoltak a maga hagyományai, ezek közül ma már csak kevés él eredeti formájában - persze nehéz is lenne megvalósítani a panel tizedik emeletén, hogy a kútból húzott friss vízben mosakodjon a család - ennek egészség-varázsló szerepet tulajdonítottak - , s hogy a kútvízbe alma és pénz kerüljön - megint csak az egészség, illetve a gazdagság érdekében.

A piros almát a fürdés végén a lányok végighúzták az arcukon, hogy ne legyenek ráncosak. (Sajnos, a babona hatásáról nem végeztek tudományos kutatást, de valószínûleg a módszer nem a leghatásosabb).

A karácsony böjtjéhez fûzõdõ vesszõhordás szokása is inkább csak faluhelyen él meg, a Rottenbiller utcában nyilván nagy feltûnést keltene, ha a pásztor vesszõt vinne a házakhoz, amivel aztán a gazdasszony megcsapkodja a lábát, ettõl õ ugrálni kezd - mindezt azért, hogy a legelõre kijáró tehenek olyan frissek legyenek, mint õ. Igaz, a pesti szmogban ritkán terelnek jószágot legelni.

A karácsonyi terítékhez hozzátarozott, az a - városi körülmények között szintén nehezen kivitelezhetõ - hagyomány, hogy az asztalra szalmát tettek, a betlehemi jászolra emlékezve, az asztal alá pedig búzát, szerszámokat - a rontás elûzése és a jó esztendõ reményében.

Tradicionális varázslatok

Azért van hagyomány, amit a mai családok is követhetnek, sõt követnek is, bár talán nem is tudják, hogy egy karácsonyi babona részesei.

Karácsony napján szokás visszaadni a kölcsönzött dolgokat visszaadták a tulajdonosuknak. (Karácsony böjtjén egyébként nem volt szabad kölcsön kérni és kölcsön adni sem.)

A haragosok ezen a napon kötelességüknek tartották a kibékülést - ezt a szokást nyugodtan átveheti a XXI. századi ember is.

Kerülhet, sõt kerüljön is, a karácsonyi asztalra gyertya, és az se baj, ha a Luca-búza (vagyis a Luca-napján elültetett, és eddigre kihajtott búza) helyet kap az ünnepi asztalon.

Az is tradíció, hogy Szenteste a család minden tagja egyszerre legyen jelen az ünnepi asztal körül, s ezt egyes vidékeken még mindig annyira komolyan veszik, hogy annak is terítenek, aki igazoltan hiányzik - mondjuk betegség miatt nem lehet jelen.

Azt sem baj, ha betartjuk, hogy a vacsorát csendben kell elfogyasztani, tilos a láblógatás, vagy a könyöklés. Bár azt azért nem kell nagyon komolyan venni, hogy aki ez utóbbi tilalmat megszegi, az kelést kaphat.

A karácsonyi abroszt a hagyomány szerint piros minták díszítik, mivel a piros az öröm színe, ezt a terítõt máskor nem is használták - ezt a hagyományt is átveheti a ma embere.

Sajnos, ma már betlehemezõkkel alig találkozhatunk, pedig régen ez is kedves hagyomány volt, a karácsonyfa állítás viszont a szerencsére megmaradt.

Végül még a legmegátalkodottabb muglik is varázsolhatnak egy kicsit - a családösszetartó hagyomány szerint a vacsora végén egy almát annyi felé kell vágni, ahányan az asztalnál ülnek. Ha mindenki megeszi a maga gerezdjét, a következõ ünnepet is együtt töltik.