Csak a politika csökkentheti a távfûtés árát, mondják a távhõszolgáltatók. Õk ugyanis politikai döntések miatt drágán kapják a gázt, a fogyasztók sok áfát fizetnek, és jobbára csak az áramárban jelenik meg a kapcsolt áram- és távhõtermelés haszna. A szolgáltatók szerint a közhangulat a valósnál is drágábbnak tartja a távfûtést, aminek az ára Budapesten akár a harmadával csökkenhetne, ha nem lenne fontosabb az olcsó áram és az olcsó gáz.

A budapesti távhõszolgáltató gigajoulonként 3300 forintért, a bécsi, átszámolva, 1500 forintért veszi a hõenergiát mutat rá László György, a Magyar Távhõszolgáltatók Szakmai Szövetségének alelnöke arra, hogy mi a magyar távfûtési rendszer legnagyobb fogyatékossága. Az, hogy nagyon sok cég – az ország mintegy száz városban használnak távfûtést – már a hõenergia beszerzésekor ledolgozhatatlan versenyhátrányba kerül az alternatív fûtési módokkal szemben. Ennek eredményeként a fõvárosban például 14 százalékkal drágább a távfûtés, mint a gázfûtés.

Egészségtelen a rendszer

A távhõ árát – nem csak Budapesten – döntõen a megvásárolt hõenergia ára határozza meg. Ezt jelzi az is, hogy a már említett 3300 forintos árat mindössze tíz százalékkal drágítja a Fõtáv saját kazános hõtermelésének nagyobb költsége, és így 3600 forintért adja a meleget. Egészségtelen a magyar energiaár-rendszer, és még egészségtelenebb lesz akkortól, amikor a gázárban az E.On korábbi, indokoltnál kisebb lakossági gázáremelése okozta veszteségét minden fogyasztó – tehát nem csak a lakosság – kénytelen megfizetni, kesereg Balog Róbert, a budapesti távhõszolgáltató, a Fõtáv szóvivõje.

Ezért is írja elõ a távhõtörvény, hogy azokban az erõmûvekben, ahol kapcsolt áram- és hõenergia-elõállítás folyik, az energiatermelés energetikai hasznának a távhõnél kell megjelennie; ez fajlagosan kétszáz százalék körüli termelõi hatásfokot jelentene. Ez azt jelenti, hogy azonos értékû hõ elõállításához a kapcsolt termelésben fele annyi gáz kell, mint egy egyszerû kazánban. Vagyis gyakorlatilag egy olyan hõárnak kellene kijönnie az erõmûvekbõl, ami a kazánban elõállított hõ árának a fele, magyarázza a szóvivõ. Szerinte ebben a rendszerben a most 3619 forintos gigajoule-onkénti fogyasztói ára akár 2600-2800 forintra is csökkenhetne.

Olcsó áram

Az esetek nagy részében azonban nem a távhõsök élvezik a kapcsolt termelés elõnyét, szerintük azért, mert a politikának sokkal fontosabb az olcsó áram, mint az olcsó távhõ, ezért szemet huny az erõmûvek üzletpolitikája fölött. Vannak azonban kivételek, mondja László György, példaként említve, hogy Gyõrben azért sokkal olcsóbb a távfûtés, mint a gáz, mert a helyi távhõszolgáltató saját maga épített egy erõmûvet, így az áram bevételét is õ kapja meg.

Jogszabályban kellene rögzíteni a hõ árának számítási módját (felhasznált energia, egyéb elszámolható költségek). Ennek következménye az lehetne, mondják a távhõsök, hogy egy erõmû, amely a távhõt eddig drágábban adta, mint kellene, a villamos energiát nem tudja olyan olcsón adni, mint eddig.

Akiknek az is fáj – és ezzel is indokolják szolgáltatásuk viszonylag magas árát –, hogy a hõenergia elõállításához szükséges gázt lényegében a lakossági gáz árával azonos szinten vásárolhatják meg. Nálunk egy nagyipari fogyasztó lényegében drágábban kapja a gázt, mint egy lakossági, mondja Balog Róbert

Kinek olcsó a gáz?

Az energiahivatal honlapján olvasható adatok ezt lényegében alátámasztják. Az úgynevezett végfelhasználói gázár – a különbözõ támogatások és kedvezmények nélkül – a lakossági fogyasztóknak köbméterenként 132,19 forint, a távhõszolgáltatók teljesítménytõl függõen 113,56 vagy 128,06 forintot fizetnek érte. Érdekes módon a gázt a kisebb teljesítménylekötésûek kapják olcsóbban, vagyis az igazán nagy fogyasztók tényleg a lakossági ár 97 százalékát fizetik

A távhõs szakemberek egyetértenek abban, hogy a távhõellátás problémáját – lényegében az árcsökkentést és így a leválások tömegessé válásának megakadályozását – csak a politika tudja megoldani. „A politikusoknak kellene a szabályozás, árképzés, az egész távhõrendszer felelõsségét végiggondolniuk” – mondja László György. Ha ugyanis a most 640-650 ezer – ezen belül Budapesten nagyjából 240 ezer – fogyasztónak körülbelül egyharmada úgy dönt, hogy fûtési módot vált, annak „nagyon drámai következményei lehetnek”, a szolgáltatók egy része akár be is csõdölhet, míg a rendszerben maradó fogyasztók a fizetésképtelenség határára sodródhatnak.

Mi lesz, ha kilyukad?

„Egy ilyen esetet már nem nekünk, szolgáltatóknak kell kezelnünk, mert nem is tudunk kezelni” – mondta Balog Róbert. A fõvárosi távhõcég szóvivõje szerint „ha egy ilyen összeomlás elkezdõdik, ha egy egyszerû számítási módszer alapján a fogyasztóknak megéri váltani, szociálpolitikai kérdés lesz, hogy mit kezdjünk a maradókkal”. Egy távhõszolgáltató a szóvivõ szerint a fogyasztó kiszolgálásával tud foglalkozni, és azzal, hogy jelzi a politikának, hogy egyes intézkedéseknek milyen következményük lesz. „Azzal nem szeretnénk foglalkozni, mit fogunk tenni, ha a távhõrendszer kilyukad, szerintük ez nem következhet be.”

Pedig a tömeges leválásra van esély. „Most van egy olyan közhangulat, hogy sokan irreálisan magasnak érzik a távhõszámlájukat. Erre rájátszik az, hogy számos vállalkozó, aki az átállásban érdekelt, egyszerûen hazudik, kihasználja az emberek érzelmeit, azt, hogy sokan nem tudnak tételes költség-összehasonlítást csinálni” – mondja a MATÁSZSZ alelnöke. Ennek a hangulatnak akár az is lehet a következménye, hogy valóban lakások tízezrei váltanak fûtési módot, még az olyan helyeken is – mint például Gyõr, Ajka, Kecskemét, Oroszlány –, ahol a távfûtés lényegesen olcsóbb, mint a gáz.

Áfacsökkenés átmenetileg

A leválás ellen alapvetõen az alacsonyabb árral versenyezhetnek a cégek, az alacsonyabb árhoz viszont lényegében politikai döntések kellenének. Ilyen politikai döntés születhet azzal – amirõl kedden jelentek meg az elsõ hírek –, hogy az idén augusztusban 18 százalékosra csökkenõ távhõáfa jövõre a legalacsonyabb, jelenleg ötszázalékos kulcsra változzon.

Ez a mostani húszszázalék áfatartalmú számlához képest kapásból 12,5 százalékkal csökkentheti a fogyasztók számláját – ha az áfakulcs marad öt százalék, és az áfacsökkentés hatását egy az egyben megjelenítik a számlában. „Az áfacsökkentést átmenetileg lépésnek gondoljuk addig, amíg a drága gáz és távhõ kárára olcsó áram problémája meg nem oldódik” – mondja László György.

Mi változik az õsztõl? Tovább csökken az alapdíj, és 2010-ben sem fog emelkedni, kecsegteti a budapesti távfûtéses lakásokban élõket Balog Róbert. A Fõtáv-szóvivõ szerint az idei áfaváltozás biztosan visszavesz a versenyhátrányukból hét százalékot – hiszen a gáz forgalmi adója huszonöt százalékra nõ –, és az adótétel csökkenésével „megindulhat a tarifában jelentkezõ korrekció is”.

Távlatilag nemcsak a gázárakban szeretnének igazságos teherviselést a távhõsök, hanem a rendszerhasználati díjak csökkenését is el akarják érni. Jelenleg ugyanazt a rendszerhasználati díjat fizeti fogyasztásának arányában egy nagy- és egy kisfogyasztó, holott a nagyfogyasztó fajlagosan sokkal kevesebbe kerül a gázszolgáltatónak, mondta Balog.

Szél, nap, szemét

A szolgáltatók szerint támogatni kellene a távhõt elõállító erõmûvek olyan nagyberuházásait, amelyek az alternatív, megújuló energiaforrások felhasználást teszik lehetõvé. A szél- és napenergia ingyen van, de a kinyeréséhez szükséges technika költsége nagy, érvel a Fõtáv szóvivõje. Ha ezeket az energiaforrásokat, vagy Budapesten például a szemétégetést, biomasszát bekapcsolják a rendszerükbe, a távhõsök függetlenné válnának a gázáraktól.

A távhõs cégek, mint mondják, nemcsak saját érdekükben lobbiznak a távfûtés megtartása és árának csökkentés mellett. „A távhõ egész Európában hatékony eszköze a klímavédelemnek” – említ egy példát László György. Balog Róbert arra figyelmeztet: a távhõszolgáltatásnál a lakókörnyezetben nincs károsanyag-kibocsátás.

A szakértõk szerint alaptalanok azok az érvek is, hogy a magyar távhõs cégek túl nagy hõveszteséggel mûködnek: a hõveszteség Budapesten például tíz százalék, mondja László György, Salzburgan tizenhat, de Dániában, ahol messzire szállítják és családi házakat is bekötöttek a rendszerbe, átlagosan húsz százalék.