A dióról nem lehet lelkesedés nélkül írni. Talán közösségi fának is nevezhetnénk, hisz tavasztól õszig a legtöbb élmény, beszélgetés, eszegetés a diófa hûs árnyékában történik. A régiek nem véletlen tisztelték, hiszen nem csak termése, hanem levele is igazi elixírnek számított.

A diófa ma úgy tûnik reneszánszát éli és egyre többen érdeklõdnek a diófa levél gyógyító hatásáról. Az a sok-sok módszer, amit most átnyújtunk, sok nemzettõl származó, vidéki tapasztalati megfigyeléseken alapul, de ma már tudományos alapja is van. Ha Ti is ki szeretnétek próbálni a diófalevél jótékony sokoldalú, gyógyító hatását, akkor június végéig szedjétek le a leveleket, hiszen ebben az idõben tartalmazza a legtöbb hatóanyagot.

Használhatjuk a diófalevelet?

Külsõleg borogatásként a diólevél-fõzetet, hasonlóan a hagymához, ekcéma, fagyás, égés, napégés, zúzódások, ínszalag megnyúlás, kötõszöveti gyengeség kezelésére, ízületi fájdalmak enyhítésére, ütésbõl eredõ véraláfutások eloszlatására, pattanásokra, kelésekre, továbbá korpás fejbõrre használják. Segít a kiütések, az élelmiszerallergiából eredõ bõrkiütések, csalánkiütés megszüntetésében. Jól alkalmazható fagyási sérüléseknél de a fizikailag fáradt lábra is kiváló, mind e mellett az ekcémát és egyéb bõrbetegségeket is jól gyógyítja.


Gyógyító receptek

Ha külsõleg használjuk, angol gyógynövény-szakértõk a következõ fõzetet ajánlják: fél liter forró vízben mintegy hat órán át áztassunk 30 g száraz levelet, utána szûrjük le. Másik, hazai recept szerint lemosáshoz elég egy teáskanálnyi diólevélbõl fõzetet készíteni, teljes fürdõhöz pedig 100 g száraz levelet használjunk. Makacs fekélyekre úgy használjuk a fõzetet, hogy erõsebbre fõzzük, és cukrot is teszünk bele. Úgy is növelhetjük hatását, hogy a fõzet minden 5 literéhez 2 kg tengeri sót adunk. Vigyázzunk viszont, hogy a fõzet ne kerüljön nyílt sebbe! Nem segít, ha a fájdalom idegi eredetû. És természetesen ha allergiás tünet jelentkezne, a kezelést hagyjuk abba!

Egy recept a diólevél-krémre, folyékony változatban. 10 dkg friss diólevelet 2 dl növényi olajban áztatunk, húsz napig. Szinte bármilyen növényi olaj jó erre a célra, de legkevésbé az olivaolaj, leginkább a repceolaj. Utána az olajat leszûrjük, és fekélyek gyógyítására használjuk. Külsõleges használatkor diólevél-krémet is használhatunk, körömvirággal kombinálva. Ezt úgy készíthetjük, hogy 20 dkg bármilyen, legfeljebb 60 fokig melegített zsiradékba (shea vaj vagy akár lehet étkezési sertészsír is) 6 db szép diólevelet és 6 db körömvirág-fejet teszünk, és három napig állni hagyjuk. Ezután gõz fölött fölmelegítjük, és leszûrjük. Zárt dobozban, hûtõben hat hónapig tárolható. Kiváló bõrápoló!

Fürdõhöz 100-200 g apróra vágott diólevelet áztatunk 0,25 l forró vízbe, és leszûrés után a fürdõvízhez öntjük. Hatékonyan frissít, méregtelenít, erõsít, akárcsak egy gyógynövényes fürdõzés. Bõrgombásodás (piros, váladékos, viszketõ bõr) esetén egy liter forró vízhez 70 g szárított, tört diólevelet adjunk, majd lehûlés után szûrjük le. A gombás bõrt áztassuk ebbe a fõzetbe. A kezelést rendszeresen ismételjük, amíg a tünetek el nem múlnak. Pikkelysömörre, sömörre is bátran használhatjuk ezt az oldatot.


Erõs lábizzadás esetén egy kg szárított diólevelet félóráig fõzzünk 1 l vízben, majd szûrjük le. Ha fürdõként használjuk, az egész fõzetet öntsük a fürdõvízbe, ha csak lábáztatásra, akkor pedig 3 dl-t. A levél fõzetét a törökök ülõfürdõs kúra során is használták, húgyúti gyulladások esetén, de köhögõs gyereket is fürdetik benne, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a diólevél-fürdõ erõsíti a szervezetet. Erre a célra 1,5 kg diólevelet fõzzünk 10 l vízben és öntsük a fürdõvízhez.

A tyúkhúr mellett a diófalevél is ajánlott reumások számára. A reumás testrész masszírozásához nem fõzetben, hanem olajban oldjuk a diólevél hatóanyagát. Egy liter étolajban egy hónapig áztatunk 10 kanál tört szárított diólevelet, majd szûrjük le. Ezt az olajat használjuk masszírozásra. Tetvek, férgek és mikroszkopikus élõsködõk ellen a sûrûre fõzött diólevél-tea bedörzsölése segít. Ha fejbõrbe dörzsöljük, az erõs hajhullás is kezelhetõ vele.

Hazai néprajzosok anyaggyûjtésébõl tudjuk, hogy a szalmazsákba helyezett diólevél Matolcson és Répáshután volt használatos. Ha már nemcsak a szalmazsákunk, hanem a fentiek szerint az egész ágyunk diófalevéllel van tele, akkor akár tegyünk a párnába is! A diófalevelekkel megtöltött kispárnának alvásjavító hatást tulajdonítanak. Úgy tartják, hogy oldja a feszültséget, az álmokat is megváltoztatja, nyugodt alvást nyújt. Ha pedig a fehérnemûs szekrénybe teszünk diófalevelet a fehérnemûk közé, régi német szokás szerint, azok biztosan nem fognak megmolyosodni.