Hasonló megoldásra térségünkben már volt példa, ám olyan eset, amikor a „feladót” és a célországot egy háborús konfliktuszóna – jelen esetben Ukrajna – választotta el egymástól, még nem fordult elõ.
Információinkat megerõsítette Hullán Szabolcs, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) nukleáris biztonsági fõigazgató-helyettese is. Kérdésünkre elmondta, a konkrét engedélykérelem még nem érkezett meg a hatósághoz, ám az engedélyezés elõkészítése folyamatban van. Elmondta, a légi szállítás mûszakilag megoldható, hasonlóra Szlovákia és Románia esetében is volt már precedens.

ben az OAH-nak a nukleáris biztonság, a fizikai védelem és a békés célú felhasználás garanciáit kell biztosítania, az viszont a fõigazgató-helyettes szerint nem a hatóság feladata, hogy általánosságban a légi szállítás biztonságosságát megítélje. A légi szállítás lehetõségét nyilvánosan elõször Fichtinger Gyula, az OAH fõigazgatója vetette fel idén júniusban. Akkori nyilatkozata szerint – melyben elismerte, hogy a meglévõ engedélyekben és szerzõdésekben szereplõ, Ukrajnán keresztül történõ vasúti szállítás jelenleg nem reális opció – „megfelelõ engedélyek birtokában más gyártótól való beszerzésre, vagy más útvonalon, akár légi úton történõ szállításra is sor kerülhet”.

Az illetékes miniszter, Seszták Miklós az LMP-s Szél Bernadett képviselõ kérdésére szintén úgy fogalmazott: „az alternatív szállítási útvonalak kialakítását a Paksi Atomerõmû már korábban vizsgálta, és szükség esetén képes a friss üzemanyag beszerzését az eddigiektõl eltérõ útvonalon biztosítani”. A lapunk által megkérdezett szakértõk azt nem tudták egyértelmûen megmondani, hogy a behozatalt államközi szerzõdés(ek)ben kell-e szabályozni ebben az esetben is – ugyanúgy, mint korábban a vasúti szállítást –, és hogy egy ilyen kontraktus nagyságrendileg rövidebb idõ alatt tetõ alá hozható-e, mint a vasúti szállításról szóló háromoldalú (magyar–orosz–ukrán) egyezmény, amelynek megkötése hat évet vett igénybe.

Arra viszont felhívták a figyelmünket, hogy a vonatkozó nemzetközi tanulmányok szerint a légi szállítás átlagosan háromszor annyiba kerül, mint a vasúti, és ebben az árban csak a szükséges szállítóeszközök költsége van benne, de a biztosításoké még többletként jelentkezik. Ráadásul a légi szállítás a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint jellemzõen interkontinentális viszonylatban fordul elõ (a fentebb említett romániai erõmû például kanadai technológiájú, és a tengerentúlról kap üzemanyagot), a folyamatot ugyanis a fûtõelemek átrakodása teszi igazán bonyolulttá és drágává.

Ez egyébként egy esetleges magyarországi légi szállítás esetén is gondot jelenthet, mert az atomerõmûnek érthetõ okokból nincs saját reptere, vagyis az Oroszországból Ferihegyre vagy egy másik légikikötõbe érkezõ szállítmány mindenképpen vasúton vagy közúton fogja elérni Paksot. Szél Bernadett szerint a kormány továbbra is azt a játékot játssza, hogy az atomenergia-használattal kapcsolatos érdemi információkat megpróbálja elrejteni a közvélemény elõl, hogy fenntartsa a látszatot, mely szerint az atom olcsó és biztonságos (a légi szállítás részleteit és költségeit is államtitokként kezeli, hasonlóan a 2003-as üzemzavar következményeihez).

Arról senki nem tudott lapunknak érdemben nyilatkozni, hogy a maláj gép lelövése miatt újra kell-e értékelni a nukleáris fûtõanyag légi szállításának lehetõségét. Oroszország felõl a magyar légtér Ukrajna kihagyásával is megközelíthetõ, ám ehhez feltehetõleg az érintett államok beleegyezése is kell, amit a jelen helyzetben valószínûleg nehezebb lesz megszerezni.