Megfelelõ koncentrátum

„A D-vitamin-szint 37,5–50 nanomól/literrõl 75–100 nanomól/literre történõ emelése a rendelkezésre álló adatok alapján az influenzás megbetegedések számát 90 százalékkal csökkentené” – hívja fel a figyelmet a télvíz idején különösen aktuális, kevésbé ismert hatásokra is a Magyar Primer Prevenciós Orvos Egyesület közremûködésével készült hazai konszenzus a D-vitamin szerepérõl. Az immunrendszer úgynevezett ölõsejtjei ugyanis akkor aktívak, ha megfelelõ D-vitamin-koncentráció áll rendelkezésükre.

Március végéig hazánkban gyakorlatilag mindenkinek javasolható a preventív célú D-vitamin-bevitel. Egészséges felnõtteknek napi 2000 NE, túlsúly esetén ennek a duplája, 4000 NE, gyermekek számára, a növekedés teljes idõszakában pedig napi 400 NE ajánlható.

A D-vitaminról
A D-vitamin elnevezés több, zsírban oldódó vitamint foglal magába. Legfontosabb feladata a kalciumháztartás szabályozása, és a csontok ásványosítása. A D-vitamin egy részét, szervezetünk az elfogyasztott ételekbõl nyeri, másik részét pedig saját maga állítja elõ napfény hatására. Az egészséges felnõttek D-vitamin szükségletét fedezi, ha elegendõ idõt töltenek a napfényen. A táplálkozással felvett mennyiség nem olyan jelentõs.


A D-vitamin szerepe a kalcium-anyagcserében: ha a vérben lévõ kalcium mennyisége csökken, a D-vitamin inaktív elõanyaga aktív D-vitaminná alakul.
Az influenzáról
Mi az influenza?


Az influenza vírusos megbetegedés, melyet láz, orrfolyás, köhögés, fejfájás, rossz közérzet, az orr és a légutak nyálkahártyájának duzzanata jellemez. Az influenzavírusok az egyéb légúti fertõzések kórokozóihoz hasonlóan a köhögéskor, tüsszögéskor és beszéd közben keletkezõ légúti váladékcseppecskék révén, cseppfertõzéssel terjednek.
Az influenza elõfordulása


Minden évben, késõ õsztõl tavaszig találkozunk az influenzavírus által okozott, a légutak megbetegedésével járó, széles körben kirobbanó járványokkal. A betegség világszerte elõfordul. Magyarországon a 2003 tavaszi influenzajárványban 430 ezer beteget regisztráltak. A korábbi években lezajló nagy járványok közül 1950 és 2000 között tíz járványban egymillióan vagy annál is többen betegedtek meg, három influenzajárványban pedig a kétmilliót is meghaladta a fertõzöttek száma.
Az influenza okai


A klasszikus világjárványok kórokozói közül az influenzavírusok A és B típusai maradtak azok, amelyek változatlanul évrõl évre a legnagyobb számú megbetegedést okozzák. Az A típuson belül a szerkezeti adottságokból és állatvilági elterjedtségébõl eredõen olyan altípusok keletkezhetnek, melyek a 20 millió ember halálával járó 1918/19 évi spanyolnáthához hasonló világjárványt is képesek kiváltani.

Mind az A, mind a B típusú influenza vírusrészecskék (virionok) fertõzõ- és kórokozó-képességét alapvetõen a felületükön elhelyezkedõ H és N jelû fehérjék (antigének) határozzák meg. Az általuk kiváltott immunreakciók képesek a fertõzés megakadályozására. Ezeknek a fehérjéknek a szerkezete nem stabil. Éppen a fertõzések folyamán kialakuló immunreakciók sorozatos behatása eredményeként csak azok a virionok maradnak fertõzõképesek és tudnak terjedni, amelyek felületén genetikai változások révén némileg módosult szerkezetû antigének keletkeznek.

Ebbõl ered az influenza A és B vírusok állandó változása és ennek következménye, hogy egy adott évben átvészelt influenzafertõzés vagy védõoltás eredményeként kialakuló immunitás nem véd a fertõzésektõl a következõ években.