„Legutóbb sokkal többen voltunk, a tanárok meg vannak félemlítve” – ezt egy tüntetõ mondta az Indexnek a Teleki Blanka Gimnázium elõtt láthatóan csalódottan.  A helyszíni tudósítások, az iskolák környékérõl érkezõ fotók és a résztvevõk értékelése alapján egyértelmûen kijelenthetõ: kevésbé volt átütõ a pénteki országos tiltakozás.

A Teleki elõtt ma reggel sokkal kevesebben tiltakoztak

Persze érkeznek majd a számok, hogy országszerte hány tanár csatlakozott a sztrájkhoz, és feltehetõen hallunk még arról, hogy a kórházakban vagy más intézményekben hányan öltöztek feketébe. De ez a mostani tiltakozás messze nem volt olyan látványos, mint az elõzõ, egyórás polgári engedetlenség, vagy amikor kockás ingbe bújtak tanárok, diákok és szülõk.

Öt okot is felsorolhatunk, miért sikerült így az április 15-i tanársztrájk és fekete ruhás nap:
1. Átláthatatlan lett az egész

Magyarázó cikkek sora született, születik arról, hogy melyik csoport, mikor és miért tüntet éppen az oktatásban. Egyre nehezebb követni ezeket a tüntetéseket. Míg március 15-én egyértelmû volt, ki, mikorra, mit szervez (Pukli Istvánék ekkor adtak ultimátumot Orbán Viktornak, és hirdették meg a polgári engedetlenséget), addig egy hónap alatt elérkeztünk oda, hogy több esemény is zajlik párhuzamosan.

Ezen a pénteken párhuzamosan zajlott a PDSZ figyelmeztetõ sztrájkja, amihez Pukli Istvánék, vagyis a Tanítanék mozgalom is csatlakozott. És ez a mostani esemény volt elvileg a március 30-i engedetlenség folytatása. De mit keres a történetben Sándor Mária? Az ápolónõ fekete ruhás napot hirdetett.
Ennek aztán az lett a következménye, hogy egyértelmû nevet sem találtak a mostani napnak.


Végül Fekete/kockás nap a szolidaritásért címmel hirdették meg a rendezvényeket.
2. Ez a sztrájk nem az a sztrájk

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szakszervezetek által létrehozott sztrájkbizottság, amelynek egyik vezetõje a legnagyobb pedagógus-érdekképviselet, a PSZ jövõ szerdára, április 20-ára hirdette meg a sztrájkot. Galló Istvánné elnök azt is kérte, hogy öt percre az egész országban álljon le minden szerdán. A mostani tiltakozás szervezésébe nem szállt be a PSZ, és több iskolából is az az információ érkezett, hogy a mostani helyett inkább a szerdai tiltakozásra koncentrálnak.

A tanárok szempontjából hatásosabb lett volna egyesíteni a tiltakozásokat, hiszen így megoszlik a figyelem, és kevesebb energiája marad mindenkinek a tiltakozásokra. A párhuzamos tiltakozások – mint minden más esetben – gyengítik, sõt olykor kioltják egymást, bár többen most fogadkoztak, hogy jövõ szerdán igazán belecsapnak majd a sztrájklecsóba.
3. Tiltakozás, amelyrõl nem lehet látványosan tudósítani

A mostani tiltakozás hivatalosan sztrájk volt, és az iskolákon belül zajlott. A tanárok oktatás helyett a tanárikban, termekben ültek, ide viszont nem mehet be a sajtó. Több iskolában eleve 10-re hívták be a gyerekeket, vagyis kevesebb diáknak és szülõnek nyílt módja a tiltakozáshoz csatlakozni.

Ennek az lett a következménye, hogy a legtöbb iskola elõtt alig páran lézengtek, és a média hiába gyûlt össze például Pukli István iskolája, a Teleki Blanka Gimnázium elõtt,
most senki nem tudott olyan látványos akciót fotózni, mint amilyen a március 30-i élõlánc volt.

Tudósítónknak majdnem egy tucatnyi budai iskolát kellett végigjárnia, míg tiltakozókat talált az iskola elõtt. A sztrájkoló tanárokat komolyan kell venni, de az iskolán belüli tiltakozás értelemszerûen kevésbé látványos, mint egy tüntetés.
4. A kormány retorziókkal fenyegetett

Ne becsüljük le azt a tényezõt sem, hogy a kormány ezúttal más kommunikációt választott, mint március 30. elõtt. Akkor Palkovics Lászlótól Lázár Jánosig mindenki bizonygatta, hogy nem kell semelyik tanárnak retorziókra számítani csak azért, mert részt vett a polgári engedetlenségben. Most viszont az oktatási államtitkár közölte, hogy munkajogi következménye lesz annak, ha valaki kimegy az iskola elé. Hiszen az már nem sztrájk jogi szempontból (a törvény szerint az épületben kell tartózkodni a munkabeszüntetés alatt), és már megítélés alá kerül.

Ráadásul a sztrájkolóknak azzal is számolni kell – jelezte a kormány –, hogy levonják a bérükbõl a sztrájkkal töltött munkaórákat. Ez persze pár forint, amelyet akár a sztrájkalapból lehet finanszírozni, ám mégis elrettenthetett több pedagógust a nyílt kiállástól.

Végül az ötödik ok, amiért kevésbé tud hangos lenni a sokadik tanári tiltakozás: a kormány valóban elkezdett tárgyalni a szervezetekkel, és több kérdésben visszakozott is. Ilyen például a Klik átalakítása; hogy ne kapjon házi feladatot egy diák, ha 16 óráig van az iskolában; hogy átalakítják a tanfelügyeleti rendszert; és hogy bõvítik az igazgatók jogköreit.

A szakszervezeteknek ez nem elég, de a közvélemény számára jelzi, hogy az oktatási kormányzat megoldásra törekszik. És ebben a helyzetben nehezebb nagyszabású tiltakozásokat összehozni.