Az összes választót tekintve a Fidesz tábora valamelyest csökkent az elmúlt egy hónapban: 26-ról 24 százalékra, a Jobbik viszont szintén két százalékponttal, de növelni tudta támogatói számát 13-ról 15 százalékra. Az MSZP a múltkorival azonos méretû, 12 százalékos szavazói tömeget tud felmutatni.

A baloldali kispártok helyzete továbbra sem változott, folytatták az egy százalék fel-egy százalék le ingadozást. Márciusban a Demokratikus Koalíció támogatottsága 4-rõl 5 százalékra emelkedett, a Lehet Más a Politikáé 4 százalékról 3-ra csökkent. Márciushoz hasonlóan az Együtt- Korszakváltók Pártja ezúttal is 2 százalékot ér el, míg a Liberálisok is stabil 1 százalékon állnak.

Nem változott a szavazói passzivitás és bizonytalanság mértéke sem, a választásra jogosultak egyharmada akkurátusan tartja a távolságot a politika szereplõitõl – ez az alacsony aktivitás egyébként két választás között nem számít rendkívülinek. Legkevésbé a fiatalok, a húszas éveikben járók érdeklõdnek a politika világa iránt, az õ aktivizálásuk nagy kihívást jelent majd a pártok számára: csak egynegyedük venne részt biztosan egy választáson, háromtizedük talán.

A biztos pártválasztók csoportjába jelenleg a választókorú népesség alig egyharmada tartozik, ezért a rájuk vonatkozó adatokat a Závecz Research tájékoztató jellegûnek tartja. Ebben az aktív választói közegben a Fidesz 40 százalékos, a Jobbik 20, az MSZP-nek 17 százalékos támogatottsággal bír. Érdekes, a DK támogatói milyen aktívak, Gyurcsányék a biztos pártválasztók 10 százalékára számíthatnak; az LMP 5, az Együtt pedig 4 százalékon áll.

A cég a választási rendszer tömbösítõ hatása miatt a kutatás a másodlagos pártpreferenciákra is rákérdezett. Ez elsõsorban a baloldalon releváns, a szocialisták egynegyede például a Demokratikus Koalíció támogatását tudja elképzelni, a viszonzás is hasonló mértékû. A jobboldalon kisebb a szavazói vándorlás valószínûsége: a Fidesz és a Jobbik táborában minden tizedik szavazó tartja csak talonban a másik pártot.