A nõ és férfi ideális viszonya olyan, mint a jól felépített ház, erõs az alapozása, és szilárdak a falai. Teszteld le, vajon te ilyen kapcsolatban élsz-e! Ehhez csupán három õszinte válasz szükséges.

Született kalandorból nehéz családapát faragni

Vajon mi jut elõbb eszedbe, ha ránézel a számodra fontos férfira? Az, hogy mennyi mindent szeretsz benne, vagy az, hogy akad néhány olyan szokása, tulajdonsága, amin talán jó lenne változtatni?
Ha az elõbbi válasz a tiéd, van mire építkezned. Ha az utóbbit érezted igaznak, gondolkodj el azon is, vajon miért éppen õt választottad ki magadnak.

A harmonikus párkapcsolat egyik alappillére ugyanis a másik feltételek nélküli elfogadása, úgy, ahogy van, minden jóval és esetleges rosszal együtt. Nagyot csalódhat, aki netán arra számít, hogy a rendelkezésére álló alapanyagból majd idõvel kifaragja a számára tökéletes társat. Legfeljebb átmenetileg változtatható át valaki például kalandhõsbõl gyerekeket pesztráló, házias családfõvé.
Valójában minden innen indul, és ide kanyarodik aztán vissza. Abból tehát, hogy képes vagy határozott igent mondani a pasira, azt is tudhatod, végre az igazit sodorta melléd az élet.

Bocsánat

Mit teszel, amikor megbántod valamivel a párodat? Ügyes húzással úgy fordítod az összezörrenéseteket, hogy végül te sértõdhess meg?
Netán napokig vezekelsz, ostorozod magad, mártírként szenvedsz, és büntetésképp megtagadsz magadtól minden földi hívságot?

Az elsõ esetben a férfi önérzete sérül, a másodikkal pedig rövid idõn belül az agyára mész. Nem az a jó út ilyenkor, hogy megpróbálsz fölébe kerekedni, avagy látványosan rosszul érzed magad.

Miért nem ismered be inkább egyszerûen azt, hogy hibáztál, netán felelõtlen voltál, esetleg kicsit még gonosz is? Nézz rá a párodra, és mondd azt neki mosolyogva: bocsánat!
Mennyi mindent lehet bezsúfolni ebbe az egyetlen, rövid kis szóba.
Megbújik benne bátorság, egy csipetnyi belátás, némi önirónia, leheletnyi önkritikával és sajnálattal fûszerezve, no meg sok-sok szeretet is.
Mi mással lehetne reagálni erre, mint felszabadító, megbocsátó mosollyal.
Míg az õszinte beismerés a bizalmat erõsíti, és biztonságot jelentõ falakat húz körétek, a ködösítés, játszmázás kettõtök közé rak fel elválasztó téglasorokat.

Köszönöm

Hogyan reagálsz arra, ha virágot kapsz a párodtól? Meghatottan megköszönöd? És mit mondasz neki, amikor leviszi a szemetet, lehajtja a vécéülõkét, elmossa maga után a tányérját, jó helyen nyomja meg a fogrémes tubust, és a szennyestartóba rakja a koszos zokniját?
Nos?

Ja, hogy ez utóbbiak szóra sem érdemesek? Hiszen mi sem természetesebb? Ez a minimum? Mi lenne, ha olykor azért ezeket is megköszönnéd?

A párkapcsolatok kutatói azt állítják ugyanis, hogy a házasságokban naponta több száz olyan helyzet van, aminek örülni lehet, olyan apró figyelmességek a másik részérõl, melyeket egy idõ után azonban már szinte észre sem veszünk, vagy, ha igen, legfeljebb magunkban nyugtázzuk.
Érdemes néhányat kimazsolázni azért ezek közül, és megjutalmazni legalább egy köszönömmel. Ez a kapcsolatot összetartó malter, a megerõsítõ kapocs közöttetek.

Elfogadlak

A valóban mûködõ élettársi, házastársi viszonyban azonban nem csupán mondogatod, de vissza is hallod az elõbbieket. Vagyis a párod ajtócsapkodás és a látványos duzzogásod nélkül is rájön, belátja, hogy megbántott. Nem akar magassarkút meg miniszoknyát rád kényszeríteni, ha farmerban és balerinacipõben érzed jól magad.
Nem hülyéz le, ha nyolcadszorra sem érted meg, mikor van les a fociban, nem ordít, ha rossz kijáratnál hajtasz ki a körfogalomból, de nem szól be akkor sem gúnyosan, hogy mi ez a nyálas vacak, amikor a kedvenc sorozatod megy a tévében. És hálás, hogy finom vacsorát teszel le elé.

Azaz elfogad téged a hibáiddal együtt, képes bocsánatot kérni, ha õ hibázik, és a mindennapokban is tud örülni annak, hogy vagy neki.
Ahhoz, hogy megtaláld magad mellé ezt a pasit, ne feledkezz el a következõkrõl sem.
Soha ne azt számolgasd, hogy neked mibe kerül a szerelem, vagyis mi mindent kell feláldoznod érte. A boldogságért ugyanis nem kell, nem lehet fizetni. Legfeljebb kicsit pedálozni, azaz megdolgozni érte. Persze, azt sem mindig könnyû felismerni, hogy ott van az orrod elõtt, szinte karnyújtásnyira tõled.