Több mint félévszázaddal, pontosabban 53 évvel ezelõtt megszeppent, félszeg, de a világ csodáinak felfedezésére kész diákok lépték át az iskola küszöbét. Elõbb a megye kis telepsülésein nem könnyû körülmények között lettek az adott települések lámpásai, tanítói. Késõbb az idõ múlásával szétszóródtak az ország minden tájára.

Az ötvenéves találkozójukon elhatározták, hogy ezután minden évben együtt lesznek. Ebben az évben az ötvenharmadik találkozót Szeged városában tartották. Sajnos egyre kevesebben, mert létszámuk egyre fogy, mivel osztálytársaik egy része elballagott az örök valóság csendes, kanyargós országútján. Már csak az égi tantermeket látogatják. A három napos találkozóra a feleségekkel érkeztek, akik társaik, segítõik a hosszú évek során. Az összejövetelen lehetõség kínálkozott a régi emlékek, események felidézésére.

Elhatározták, hogy emlékfüzetet állítanak össze és jelentetnek meg az utókor számára. Abban leírják az 1957-ben végzett huszonnégy volt diák, majd pedagógusként dolgozók életét. Megfogalmazzák a huszadik század második felében tevékenykedõ pedagógus sorsok néhány epizódját, melynek aktív cselekvõi, részesei voltak. Így akarnak múlékony hivatásuknak maradandó emléket állítani. Úgy váltak el egymástól, hogy jövõre Zalaegerszegen találkoznak.