A klinikai kísérletet az Oxfordi Szemkórházban és a londoni King's College Kórházban végezték el Robert MacLaren professzor és Tim Jackson vezetésével. A két páciens retinitis pigmentosa következtében vesztette el látását, ami a retina pálcikáinak fokozatos romlása miatt gyengülõ látással jár, elõször farkasvakságot okoz, amit a látótér beszûkülése kísér, majd a látás teljes elvesztését okozza.

Az implantátum egy vékony, 3 négyzetmilliméteres chip, amit 1500 fényérzékeny pixellel láttak el, célja, hogy átvegye a retina pálcikáinak a szerepét. A beültetés sebészeti úton, a retina mögé történik, ahonnan egy hajszálvékony vezeték fut egészen a fül mögött, a bõr alatt elhelyezett vezérlõegységig. Amikor a fény belép a szembe és eléri a chipet elkezdi stimulálni a pixeleket, elektromos jeleket küldve a látóideghez, onnan pedig az agyba. A chip érzékenysége egy külsõ energiaegységgel állítható, ami egy, a fejbõrön elhelyezett mágneses korongon keresztül kapcsolódik a chiphez.


"Közelrõl képes vagyok kivenni egy görbe vagy egy egyenes vonalat, a távoli dolgokkal azonban már akadnak nehézségek. Még nagyon az elején járok a chiptõl az agyamhoz irányuló jelek értelmezésének elsajátításában" - nyilatkozott Chris James, az egyik implantátumot kapott páciens, aki nagy autósport rajongó és szeretné elérni, hogy felismerje a pályán körözõ autók körvonalait.

"Elõször sikerült tejesen vak betegeknél látást elérnünk. A korábbi õssejteket és egyéb kezeléseket magukba foglaló látás visszaállító tanulmányokban a betegeknek mindig volt némi megmaradt látásuk. Itt a páciensek egyáltalán nem észlelték a fényt, az implantátum azonban több mint egy évtized elteltével újra aktiválta retinájukat" - mondta MacLaren professzor.


A chip által az agyba közvetített kép inkább csak fényvillanásokat jelent, sem mint hagyományos látást, és az is fekete-fehérben történik, a technika azonban egy nem várt eredményt is hozott a másik brit páciensnél, aki azt állítja, hogy 25 év után újra színesben álmodik. Robin Millar emellett képes a lakásának ablakain beszûrõdõ fény észlelésére. MacLaren professzor szerint bár az eredmények nem tûnnek kiemelkedõnek egy látó ember számára, a teljes vaksággal élõk azonban ezzel a korlátozott képességgel is tájékozódhatnak egy helységben, ami "rendkívül hasznos" és praktikus segítség számukra.

2010-ben egy finn férfi egy kísérleti chippel a betûk azonosítására is képes volt, implantátuma azonban csak laboratóriumi környezetben mûködött, míg a briteknél alkalmazott változat, amit a német Retina Implant AG fejlesztett ki, teljesen hordozható. "Ez az úttörõ kezelés még csak a fejlesztés korai szakaszában jár, azonban egy fontos és izgalmas elõrelépés, ami végül egy sokkal jobb életminõséghez vezet azoknál, akik a retinitis pigmentosa miatt elvesztették a látásukat" - mondta Jackson.


Mindkét sebész hangsúlyozta, hogy a chip jelenleg csak a klinikai tesztelés stádiumában jár, még legalább egy tucat beültetést fognak végrehajtani. A retinitis pigmentosa egy viszonylag ritka, örökletes betegség, a végcél természetesen a progresszív vakság leggyakoribb formájának, a korral járó makula-degenerációnak kezelése, ezek a betegek azonban még nem alkalmasak a tanulmányban való részvételre. Ugyanez a helyzet a glaukómával, vagyis zöldhályoggal és a látóideg sorvadással küzdõkkel, a mostani kísérlet azonban az egyik lépcsõfok ennek a célnak az elérése felé, ami idõvel segít a vakságban szenvedõk millióinak látásuk visszanyerésében és életkörülményeik javításában.